|
[Budapest, 1908. február 29. ]
Méltóságos és
kedves Komámasszony!
Bosszant a dolog,
de nem segíthetek már rajta. A holnapi napomat lehetetlen úgy elrendezni, hogy
elmehessek.
Délben Ruszt [!]
Józsefnél egy Gyulai Pál-féle ebédre kell mennem, de miután délre magam is
vendégeket hívtam (négy hírlapírót), hogy az ebédre elmehessek, a tegnapi nap
folyamán átváltoztattam a holnapi (vasárnapi) ebédet vacsorává. Holnap este
tehát vendégeim lesznek magamnak is, kiknek terminusát most már eltolni se
lehet.
Ehhez járul még a
másik malõr, hogy a fiúk se mehetnek, mert azok Budára ígérkeztek Enyedynéhez.
Egész farsangon egyszer se voltunk nála. Pedig mi õt is nagyon szeretjük.
Nem afféle <...>
koalíciós igazság, de õszinte, becsületes kijelentés, hogy szinte nyomja
a szívemet, mint egy kõ, az a rossz érzés, melyet <az> okoz a lemondás
errõl az estérõl, hol a háziakkal együtt annyi kedves emberrel remélhetnék
egypár órát tölteni, fõképp azért, mert hosszas betegségem miatt egyszer se tudtam
elmenni a télen.
De hát lesz még
szõlõ, lágy kenyér, s legközelebb magam állok elõ egy tervvel, mely némileg
pótolni fogja a mulasztást. Csak egy kegyességet kérnék, egy olyan idõpontot
megjelölni, amikor Patayné, Rudnaiék és a Komámasszony itthon vannak és szabadok.
Kezeit csókolva
maradtam igaz tisztelettel
Febr. 29. 1908.
alázatos szolgája
Mikszáth Kálmán
[Címzés: ]
Méltóságos
özv. Csiky
Kálmánné asszonynak,
Helyben
|