|
[Szklabonya, 1870. március eleje]
Arendorffer levelei Csiky Sanyihoz. [II.]
Tisztelt ház!...
akarom mondani Kedvesek barátom édesch Misko lében!
Az én felséges
druszám a IV. György anglus királyné (mer anglusoknál királyné a király) volt
nadjon inkadozó phorcsa határozatlan természetû ember, akinek mikor reggel
kitet[t]e fránya komornyik öltözködéskor asztalra két lajbit, nem tutta egész
délig felöltözkönnyi, ab[b]an határozatlanságban, hodj melyiket vegye fel
lajblikok közül.
Én iss údj
vadjok.
Soká se nem
tuttam felöltözkönnyi elhatározásba, mint felsíges druszám uram, és végre is
úgy öltöztem phel; hodj a kék lajblit vettem magamra, és mentem Szen-Péterre.
Ha netalán talán
tán tudnyi akarnát, hodj mért választottam kék lajblit, tudniillik Szen-Péterre
menetelt, és nem edjebet, chát meg madjarázom:
Hát van nékem az
apámmal kettõnknek csopán csak edjedöl edj ekvipázs, aki nekünk közös ügy, mint
németnek madjarnak megvan.
Az apám német, én
vadjom madjar...
Edj esztendõben,
ahodj tesztelt Barátom uram, VII. Gergely pápa megcsinálta Kalendariomban
vadjon háromszáz hatvanöt nap, abban a háromszáz hatvanöt napban apám használja
ekvipázst, paritás szempontjából csopán háromszáz hatvan napik, és adja nekem
belõle öt nap (hanem azért ekvipázs egyenlõn közös).
Hát ab[b]ól az
enyim öt napból ma van az edjik.
Hát hodj
kívánhatnál tõlem kedves Miskcho lében hodj én ma »djalog« menjek Ebeckre a
plébánozs úr[r]al...
Én djalog! A
kinek mai nap vadjon kocsija és szaladgálhatyja össze-vissza világban!...
Ösmersz
természetemet.
Ha olan nap volna
a kin két kocsival rendelkezek, bizomosan mondom neked, hodj »két kocsin«
mennék Szent-Péterre s mint hodj mind a kettõn ülni lehetetlenség, hát a
másikon legaláb csopán a pipaszáramat vitetnék.
Olan phorcsa
ember vadjok.
A mi pedig
il[l]eti elhatározást, - azt se nem lehet keresztül vinni, öregek nem akarták
adnyi »indemnÿtÿt«!
Hanem
mondom én Neked okosat.
Tudolsz
mit? Én ma elküldöm kocsit vissza Szent Péterrõl és maradom ottan edj kis
lutheranos levegõt (luftot) színyi egész szombat reg[g]elig; te megnézelsz
ot[t]hon ócska protokolumot, melbe fekete betûkkel be szokot[t] lenni írva
dolog nap, ha nem lesz dolog pénteken vadj szombaton, reg[g]el (nyolcig ott
találsz) elgyüsz kocsin, ottand mulatunk edj kicsit, oztand én is haza gyüvök
Veled (a kocsi bérnek felét én fizetem - szénát pedig ad vadj az pap, vadj a
híres baloldali férfió, a Lehoczky, - amirõl bizomosan meg vadjok bizomosodva
).
Chát kedves
Miscko lében csak jöj[j]el bizomosan. Várnyi foglak.
Tegyél megh
nekem azt a gyhönyörûségh khérlek alázatosan. Szeretném már veled
kibeszélgetnyi magamat.
Edjébiránt
még edjszer kérlek tigodat, s vadjok
Djördj
Arendorffer
Nókrád medjei
Arcz
U. i.
Igazán jõjj el. Még ha dolgod van is, én több diplomátiai tehetséget ösmerek
benned, sem hogy ne tudnád dologtalansággá változtatni. Quod erat,
demonstrandum...
|