|
[Postabélyeg kelte:] Horpács, 1908. máj.
8.
Igen tisztelt Méltóságos Asszony!
Igen köszönöm
szíves sorait, melyek Horpácson találtak bennünket. László kivételével mind itt
vagyunk, de rossz idõnk van. (A szél bömböl és rázza a fákat, süvít a
kéményekben már harmadnapja) s holnap, szombaton már hazamegyünk.
E gyorsan
fölülkerekedett hazameneteli vágynak nagy tápláléka van, úgy hiszem, abban a
körülményben is a rossz idõn kívül, hogy kedves levélkéjében megígérte, hogy
fölkeres bennünket.
Feleségem azt
mondja, hogy most már, mióta új inasa van, már arra is megedzõdött a bátorsága,
hogy vacsorán is elmaradhat idegen városban (mert a budaiaknak Pest mindig
idegen város volt). Távol legyen tõlem, vagyis tõlünk, hogy szokásain rést
akarjunk törni, de ha lehet, hatványozná az örömünket, ha vacsorára lenne
szerencsénk, a Méltóságos Asszony által kijelölt bármelyik napon, a jövõ héten.
Nem a vacsora van itt szóban, hanem a hosszabb idõ, amit velünk tölthet.
Ilonka
tiszteletét küldi, mi pedig a fiúval kézcsókunkat jelentjük.
õsrégi tisztelõje
Mikszáth Kálmán
[Címzés:]
Méltóságos
özv. Enyedi
Lukácsné úraszonynak,
Budapest
Buda, Ostrom u.
3.
|