|
[Budapest, 1909.]
Nagyságos
Képviselõ Úr!
A nagy emberek
lélektana arra tanít, hogy a Genius kiválasztottjai, a lángelmék rendszerint jó
szívvel is bírnak, s talán az egy verulami bölcs az, aki kivételt képez, de az
is csak azért, hogy a regulát megerõsítse.
Ez a tudat ad
nekem bátorságot ahhoz, hogy - bár idegen - (de hiszen a fennkölt szellemek,
akik ismerik a buddhizmus tat twam asi-ját, ezt a szót nem ismerik),
Nagyságodhoz nem is egy, hanem két kérést merészkedjem elõterjeszteni.
Én ui. egy
lélektani munkán dolgozom, amelyben példákkal akarom illusztrálni, hogy a gyermek
szívét és jellemét az apától, agyát és eszét anyjától örökli. Erre nézve
óhajtanék tehát Nagyságod édes szülõ anyjára vonatkozólag Nagyságod
szívességébõl néhány adat birtokába jutni.
Ez az egyik - a
kisebbik kérésem; a másik, a nagyobbik az, hogy egy másik mûvemhez kegyeskedjék
egy kis praefaciumot írni.
Én 70 éves
vénember vagyok (63-ban Langiewicz tbk. hadsegéde voltam). Kemény Zsigó
idejében a régi, becsületes P. Napló munkatársa, aki évtizedekig hallgatván,
úgy kijöttem a divatból, hogy hírneves író segítsége nélkül kiadót nem
kaphatok.
Magától
értetõdik, hogy ezt nem ab invisis kérem. Nem is valami fércmunkához; hanem
talpraesett humoros reminiscenciákhoz, régi emberekrõl. Ha az utólérhetetlenül
fenséges humor világhírû mestere ajánl, nyert ügyem van. S én erõsen hiszem,
hogy ezt meg nem tagadja tõlem, ha azt is megmondom, hogy (mint az egyszeri
örmény szokta volt mondani) öt gyermek neveletlen apja vagyok s havi 41 fr. 68
kr. pensióból tengõdöm.
Méltóztassék
parancsolni velem, hogy az emlékekbõl felolvashassak.
I. Bán utca. 8.
Hódoló
tisztelettel
Rósa János
(Osszáthy)
|