|
[IX. Porzellangasse No. 60. V. 31.
Wien.]
12/I. 1909.
Nagyságos Uram!
Ha az ember templom elõtt megy el - lett légyen ateista, de
ha csak egy kis jó lélek lakozik benne - önkéntelenül Isten jut eszébe, aki
ellen sokat vétett, akinek nem mindig járt kedvében, de akit mindig akkor hív,
amikor bajban van. Culpa mea maxima culpa mea... Hallgass meg Isten egy sorstól
üldözöttet.
Tudja jól a kis kópé, hogy itt imádság nem protekció...
Misem használ itt..., de halt! »Évezredek óta annyi ember imádkozik (és nem
mind ostoba aki teszi), hátha mégis... nem kerül pénzbe és ártani sem árt... Ha
tetszik néki, tán mégis ír a javamra egy bumedlit”, ha nem tetszik, úgy sem fog
jelentkezni!« És megy tovább az élet göröngyös, tüskés útjain a
»pillanatistenfélõ!«
Ma én is templom elõtt haladtam el! A »Pesti Hírlap«-ot értem
alatta. Oda néztem az oltárra (»A régi mûhelyben«) és eszembe jutott egy
irodalmi Isten...
Nosza menj, imádkozz, nem kerül pénzbe, és ártani sem árt...
Ha tetszik néki, tán mégis ír a javadra egy »bumedlit«, ha nem... ne félj, nem
jelentkezik. No de menjünk tovább! Az élet göröngyös, tüskés útján szólok
Nagyságodhoz! Borzasztó helyzet ez! Nem tudom, hogy miképp volt annak idején -
amikor Uraságod is, mint meséli, ezt járta -, »az utak rendbetartási és
tisztítási állapota«, de mondhatom, hogy vérzik a lábam és gyengülök! Sokszor
»sandalt« akartam magamra venni, de az »út« lekoptatta, rongyos lett a talp...
és a meztelen láb újra vérzett... Hogy azonban egy kis »tachles« is legyen e
levélben, meg kell jegyeznem, hogy én vagyok a »Weiberdorf« Heller, akinek
egyszer jókedvében az irodalmi Isten (tehát Uraságod) azt írta, hogy »akár
magyar író is lehetne belõle«... Nem elég ez, ha Nagyságod mondja? (Nem
cserélek Mózessel, akinek Isten az égõ bokorból ehhez hasonlót mondott -
talán.) Hogy azonban folytassam, meg kell említenem, hogy még soká tart, míg ez
a »három asszony Szelistyérõl« a »Carl-Theater« színpadán fog megjelenni, hogy
a szerencsémet hírdesse... (épp úgy mint az a bizonyos három angyal, egy zsidó
õsapámnak jelent meg mondván hogy 90 éves korában lesz gyermeke! Isten ments,
hogy én is addig várjak.) Szeretnék tehát dolgozni, hogy élhessek. Németül nem
jól tudok, hogy egy lapnál mint zenekritikus vagy efféle szerepeljek, de ah!
mily boldog lennék, ha Nagyságod egy embert mentene meg, aki fél az »elvérzéstõl«
és aki Nagyságodhoz fohászkodik, hogy ha lehetséges, õt egy laphoz, mint bécsi
zenetudósítót vagy egyebet beprotegálna, és ha csak egy forintot kereshetnék is
naponta... tán még kevesebbet... tán 15 frtot havonta..., hogy csak ne kelljen
az élet tengerén alásüllyedni anélkül, hogy mentõ övet használjak!
Késõbb azonban érzek annyi erõt és tudást magamban ha az operettjeimmel boldogulok, életem
végéig hálás lehetnék Nagyságodnak!
Ha érez valami rendkívüli jóindulatot irányomban (tudom
jogtalanul követelem) írjon fel számomra egy »bumedlit«, mert Nagyságodnak csak
ennyibe kerül megmenteni egy haldoklót!
Legalázatosabb
Heller József
|