|
[Török-Kanizsa 17. I. 909]
Kedves Barátom!
Az újságból olvasom, hogy beteg vagy, de egyúttal örömmel
azt is, hogy bajod nem komoly. Hála Isten, mert mindig félek, ha valamelyik
»kortársamról« - kivált ha ahhoz oly meleg vonzalom fûz, mint hozzád is - rossz
híreket kapok.
Nem tudom, külsõ vagy belsõ bajban szenvedsz-e? Ez alatt sem
Aehrenthal nyomást, sem önálló bank vagy újonc létszám emelési lázt nem értek -
hanem köszvényt vagy influenzát. Ezt azért kérdem, mert nem vagyok biztos abban
sem, hogy nem szenvedsz-e levél irtózásban vagy ember utálatban? Ezzel tisztába
kell jönnöm, mert utóbbi esetben egy szép tervem dõlne, sajnos, dugába. Hetek
óta örülök reá, igen elszomorítana, ha, mint oly sok illuzióm az utóbbi idõben,
ez is semmivé lenne. - E hó 25-ike körül ugyanis fel szándékozom menni néhány
napra, s szerettem volna veled egy kedélyes vacsora-estét tölteni el, ha lehet
több régi jó cimborával, ha nem, kevesebbel is beérem. Nagyon könnyen
kielégíthetõ ember lett belõlem néhány év óta, de itt-ott mégis megmozog bennem
a vágy, régi jó embereimmel egyet kedélyeskedni, s a régiekben turkálni. - Ezt
természetesen csak a bort <illetõleg> és élményeinket illetõleg, és nem a
szépnemre vonatkozólag értem, mert ott még nem tartunk, remélem egyikünk sem?
Szeretném azt is tudni - látod mily jó renoméban vagy elõttem -, pártolója vagy-e
még a »szûz«-nek? mert ez esetben szolgálnék neked egy-két csomóval!
Ha jobban leszel, úgy kérlek, ne zavard cirkulusaidat. Oda
és abba a körbe megyek, ahol te jól érzed magad, és ahová szeretsz járni kivéve politikai klubot -; ha még
gyengélkednél, felkereslek lakásodon, amennyiben ez neked nem alkalmatlan?
Tudósíts egy-két szóval, erre kér, s mielõbbi teljes
gyógyulást kíván igaz baráti kézszorítással, õszinte híved
Tallián Béla
|