|
[Kelt Nagy Kanizsa, 1909. Március 31.]
Nagyon tisztelt
Mikszát úr, sok szépett olvastam már én az ön tollából: lélek emelõtt, ugymint
mulattatótt, az író egyéniségétt jellemét megismerjük munkájjáról, mert lelki
világát tárja fel elõttünk, tehát ennél fogva nekem is van szerencsém
uraságodatt ismerni, mivel tudtam, hogy nemes szívû. Azért bátorkodtam önhöz
intézni levelemett. Én egy kisiparos leánynya vagyok. Simon Rózsikának hívnak.
Nehányszor írtam már versekett Rózsa Kálmán kiadóhoz, de fájlalom, egy sor
írással sem tudatta, hogy megkapta, és hogy jó-e vagy roszsz-e. Pedig én aszt
hittem, meg is fog majd dícsérni érte. Persze hogy nagyon nehezemre esett ez a
lenézés, de ön legyen szíves meg írni, hogy meg kapta soraimatt, ön nem lesz el
zárkózott a poétához. Nekem, éppen mint más írónak is, a sajjátt verseim
kedvessek. Ez egy, amit itt küldök, nem a legjobbak közül való, pedig én
olvastam már ennél roszabb verseket is, ezzel zárom soraimatt.
Maradok mél
tisztelettel cz: Simon Rózika Deák tér, harmadik szám
Nagykanizsán
|