|
[Budapest, 1909. április 19.]
Méltóságos uram
Igen tisztelt Barátom!
Tegnap este érkeztem haza Délrõl, hol magyar lapokat nem láttam. Itthon
széltében hallom, hogy a lefolyt utóbbi napok valóságos Benczúr-lázban és
ünneplésben teltek el. Mivelhogy a lázaknak erre a nemére magam is inklinálok,
engedd meg, hogy valaki olyan is gratuláljon, aki még a képedet nem látta. Nem
a képhez gratulálok én, hanem a dicsõség verõfényének ahhoz a teljességéhez,
mellyel nemzeted eláraszt. Adjon az Isten Neked ezentúl is munkakedvet, s
ezzel, azt hiszem, megadott mindent, ami Neked kell.
A képeket a feleségem látta, s azzal fogadott »No Benczúr levágta
Munkácsyt«. Ez persze csak olyan asszonyos beszéd. A nagyok nem vágják le
egymást, csak egymás mellett röpülnek mint a sasok. Itt már senki se
találgatja, melyik a nagyobb. Mert szokszor az látszik kisebbnek, amelyik
magasabban van és megfordítva.
Ma még nagyon fáradt és törõdött vagyok, de holnap már én is megnézem a
képet, s abban a Benczúr-lázban leszek, mely az összes epidemikus betegségek
között a legnemesebb.
Bpest, ápril. 19. 1909.
Õszinte tisztelõd
és bámulód
Mikszáth Kálmán
|