|
[Budapest, 1909. április 23.]
Kedves barátom!
Nagy örömet hozott nekem szép, nemes hangon tartott beszéded, melynél
tömörebbet régen olvastam. Nem hozakodom elõ a szokásos banális frázisokkal,
hogy érdememen felül volt. Alkalmasint. De ha az ember nem restelli a magas
cipõsarkot, hogy nagyobbnak nézzék, mi okon kapálódznék, ha a magasítás okáért
még egy patkót is vernek rá, pláne egy aranypatkót?
A Petõfi-Társaság
nevében küldött üdvözlõ sürgönyödet ugyan nem kaptam meg a valóság szerint
azokon a tengerparti helyeken, ahol keresett, de nyomtatásban olvastam a
szövegét. Fogadd azért is és tolmácsold tagtársaimnak is hálás köszönetemet. A
melegség keresésére futottam el a déli vidékekre - kedvesen lepett meg, hogy ti
azt otthonról külditek utánam.
Ami a jubileumot illeti, furcsa az nekem, aki mindig ellene
voltam. Nagy és nehéz sor az. Hogy meggyújtjátok nekem az ünnepi gyertyákat,
még büszkévé is tehetne, ha nem tenne inkább melancholikussá, eszembe juttatva,
hogy a gyertyákat csak este szokás meggyújtani. A gyertyák elõl ‘iszen
elfuthatnék - de az este elõl nem lehet.
Budapest, ápr. 23. 1909,
Tisztelõ barátod:
Mikszáth Kálmán
|