|
[Szklabonya, 1870. tavasz elején]
Kedves barátom!
Esküszöm a sárga
nyakkendõmre - hogy soha se kurizálok senkinek, sohasem teszek vizitet
senkinél.
A sors a Bende
Gyula bõrébe bújt és olyan »giri gárét« osztogat, hogy mindég odavesz a
»visim«.
Tegnap hat órakor
elhatároztuk, hogy meglátogatjuk Polgárfinál Petõfi Julcsát, és íme mi nem
történik... midõn hazamentem, apám elbeszélte, hogy a Julcsa ma délután
körülbelül négy óra táján ment haza Bodonyba, s Szklabonyán, illetõleg nálunk
megállt meg akarván Mari testvérem sírját látni.......
Ebbõl az a
tanúság, hogy »most már« minek mennénk Kis-kürtösre?
Bizony csak ménkõ
pechvogelek vagyunk mi.
Ha ma
elhatározzuk, hogy Gyarmatra megyünk, az éjjel zicher elviszi a nagy hidat az
Ipoly vize... s mához egy hétig bizonyosan Gyõrt is elsüllyeszti a föld
színérõl valami »non putarem« elemi csapás.
Hanem ez azért
bennünket nem confundál.
Egyébiránt,
kedves Sanyikám! elvárlak délután hozzánk, neked sem fog ártani egy kis séta -
aztán megint egész házatok ajtajáig, illetõleg ablakáig kísérlek.
De eljöjj, mert
másképp nem megyek Gyarmatra...
Van ám nekem sok
dióm, meg mogyoróm... neked is adok belõle.
Aztán kalácsom is
van... Friss Borsszem Jankóm, amin vannak gyönyörû képek... régi magyar
kártyám, amin ki vannak festve ékes ábrázatú alsók és felsõk...
Azért számoltam
össze mind a jókat, mert attól félek, hogy nem jössz el blindre.
Hanem én akkor
aztán látva sem megyek veled
Gyarmatra, s a világ nem fogja látni, hogy a mi »nadrágunk« egyforma.
Eljöjj, mert
különben én »nadrágollak« el.
Huncut a német!
Kulacsos pajtásod
Patay Están
[Címzés:]
Tekintetes Tersztyánszky Mihály úrnak,
Ebecken
|