[Budapest, 1909. máj. 4.]
[Fejléc:] Magyar
Kereskedelmi Részvénytársaság Igazgatósága
Kedves Kálmán
Bátyám!
Parancsodhoz
képest eljártam ma a Múzeumban, s az akkori hírlapközleményekbõl kiírtam a
Szilágyi halálára vonatkozó adatokat, kapcsolatosan az utolsó hetek
történeteivel, melyek a vén oroszlánt a színpadon utoljára szerepeltetik. Az
adatokat a mellékelt lapon találod.
Szükségesnek
tartom megemlíteni, hogy a hírlapok a halálesettel kapcsolatosan egy érdekes
körülményrõl számolnak be, melybe mélyebben bevilágítani a te mesteri tollad
elsõsorban hivatott. A lapok ugyanis említést tesznek arról, hogy Szilágyi
1901. július 26-án, vagyis halála elõtt négy nappal egy, a Darányi tiszteletére
adott szûkebb körû ebéden, egy pohárköszöntõ alakjában, politikai hattyúdalát
elmondotta. Ezen beszédben ostorozta a Széll-féle kormány bûneit, reá mutatott
ama veszélyekre, melyek a liberalizmust a jövõben fenyegetik. Õ maga készen áll
arra, hogy élete hátralevõ napjaiban is megvívja a harcot, s a hydra fejét
letiporja. A jelenvoltak közül már sokan nincsenek az élõk sorában, de élnek
még Darányi, Werner Gyula, Dániel Gábor, kik számot adhatnának a vén Girondi
utolsó vacsorájáról. A te nagy kulcsod kinyithatná a zárat, s bevilágíthatna
ezen érdekes jelenet eddig ismeretlen titkaiba. Te, ki a mi nemzeti nagy
szemétdombunkon is csak gyémántokat találsz, bizonyára találni fogsz itt is értékes
drágaköveket, fõleg oly nagy elme életébõl, ki leginkább a fehér asztalnál
tékozolta el szellemi erejének dús kincseit. Ha ebben az irányban is kutattatni
akarsz általam, úgy szívesen rendelkezésedre állok.
Takátsnak
említést tettem óhajtásodról, és mondanom sem kell, hogy készséggel áll
rendelkezésedre.
Szívbõl ölel
rendíthetetlen tisztelõd és bámulód
Horánszky Lajos
Kinizsy utca 19.
Bocsánat a prózai
alakú levélpapírosért. Nem akartam tudósításommal késni, azért hivatalos munka
közben sürgõsen írom e sorokat. A poétával szemben elkövetett illetlenségemet
talán megbocsátja a malomigazgató.
[Alábbiakban a
Szilágyi Dezsõre vonatkozó adatokat közli:]
»Az 1901. évi
delegáció Bécsben 1901. május 20-ára lett egybehíva. Másnap, azaz 21-én tisztelgett
a magyar delegáció a király elõtt. Az ezen fogadásról szóló hírlapi tudósítások
beszámolnak arról, hogy Õ Felsége felette jó kedélyhangulatban volt, s a
trónbeszéd után a delegáció majdnem minden egyes tagját megszólította. Midõn a
kisebb-nagyobb emberekkel végzett megszólította végül az agg Tisza Kálmánt s
legutoljára Szilágyi Dezsõt, aki a delegáció alelnöke volt. Mindkét
államférfiúval igen hosszasan beszélt, de leghosszabb ideig beszélt
Szilágyival. Ez utóbbival a végén a király kezet fogott, ami annál inkább
feltûnõ volt, mert az egész cercle folyamán a király nem nyújtotta senkinek a
kezét.
Ugyanígy
kitüntette a király Szilágyit a június 7-i delegációs ebéd alkalmával, amidõn
Tisza Kálmánnal és vele feltûnõ hosszú ideig igen kedélyesen elbeszélgetett.
Ezen alkalommal mindkét államférfival kezet fogott. Ez volt Szilágyi utolsó
találkozása a királlyal. (Azt hiszem, Tisza Kálmán is ez alkalommal beszélt
utoljára a felséggel.)
Szilágyi meghalt
1901. július 30-án az orvosi látlelet szerint valószínûleg estefelé. Eltemették
augusztus 2-án. A hivatalos krokodilkönnyek mögül kicsillámlik a részvétlenség,
s ezen körülmény érdekes kifejezést nyert az akkor napvilágot látott hírlapi
mûzokogásokban. A nagy lidérc nem nyomja többé a hatalom apró parazitáinak
lelkét. A halottas háznál az elsõ látogató Hegedüs Sándor keresk. miniszter. A
szellem és jellemóriás tragédiája és a tantieme-akrobata könnyei között nehezen
volna megállapítható az õszinteség kapcsa. A Kúria díszcsarnokában felállított
ravatal mellett a nemzet gégéje Apponyi e szavakkal fuvolázza el érzelmeit:
Valóban, mintha a csarnok ily ünnepélyes alkalmakra volna teremtve.”
[.........]
Halála után
készpénzben nála találtak 112 forint 95 krajcárt és egy 3000 forintos
folyószámla kivonatot. Sírja 8 éven át volt szemétdomb, csak tavaly kapott
emléket a jogászoktól.
Éljen a
hálás utókor!!«
|