|
[Debrecen, 1909. június 2.]
Kedves Barátom és
Öcsémuram!
Téged magyar
nemzetünk jubilál negyven éves írói pályád küszöbén. Én nagy csöndben, csakis
szûk körben jubilálom 50 éves írói mûködésem ünnepét. Bizonyosan emlékezel még
rám. Ismeretségünk Dolinay szobájában kezdõdött. Akkor még fiatal lelkész
voltam Laczházán, honnan olykor-olykor jó szûz magyar dohánnyal láttalak el,
majd tovább fûztük ösmeretségünket a VÚ-nál, Nagy Miklós közös barátunknál.
Debrecenben szíves voltál meglátogatni. Egyszóval kizártnak tartom azt, hogy
öreg barátod emlékezete elmosódott volna jó szívedbõl. Így hát teljes
bizalommal üdvözölhetlek, s kérem is a Gondviselõt, hogy õrizze meg életedet, s
ha nekem, az õ gyarló szolgájának megengedte, hogy 50 éves írói pályám
határkövéhez eljussak; neked a választottak egyikének engedjen még sok boldog
évet, mert minden év egy-egy újabb fényesebb sugár hazánk egén. Hejh! de sok
protestáns lelkész imádkozik így velem együtt!
Most még egy
bizalmas kéréssel fordulok hozzád. 50 éves írói emlékül nehány kedvesebb
lapomnak írtam egy rövidebb rajzot. Így Az Újság-nak is, melynek te fõ
munkatársa vagy. Körülbelül két hete, hogy beküldtem, kérve, hogyha nem fogadja
el, küldje vissza, mert tollbamondtam, s több példányban nincsen meg. Ez
körülbelül két héttel ezelõtt volt. S ím’ még máig sem üzent, ha vajon közli-e
küldeményemet, vagy legalább küldené vissza, hogy el ne vesszen. Tedd meg öreg
barátod iránt azt a szívességet. Nézz utána. Egy pár szódba kerül.
Az én Istenem
áldjon meg jó kedéllyel és egészséggel.
Ölel öreg barátod
Könyves Tóth
Kálmán
Debrecen (Reform.
Ispotály) 1909. júni 2.
|