361.

A DEBRECENI CSOKONAI KÖR - MK-NAK

[Debrecen, 1909. június 6.]

181/1909. sz.

Mélyen Tisztelt Urunk!

A magyar irodalom géniusza kevés írónak és költõnek adott hosszú életet, s még kevesebbet ajándékozott meg sokáig tartó munkabírással. Szinte zúgolódásra nyílik ajkunk az irodalmi gondviselés ellen, ha irodalomtörténetünk nagyjai közül emlékezetünkbe idézzük Csokonait és Petõfit, akik éltük tavaszán dõltek ki, Balassát és Zrínyit, akik férfikoruk delén véreztek el, Katona Józsefet és Kemény Zsigmondot, akik fásultan és fáradtan, idõ elõtt tették el a tollat.

Annál hálásabb érzéssel, annál tisztább lelki örömmel adózunk most a jóságos istennek, hogy a legbecsesebb ajándékból, az életbõl immár hat évtizedet juttatott Nagyságodnak és hogy emellett megtartotta ifjúi munkakedvét, szelleme üdeségét, teremtõ ereje teljességét.

Midõn ez alkalomból mély tisztelettel és szívbéli hódolattal üdvözöljük Nagyságodat, egészen eltölt bennünket annak a büszke tudata, hogy milyen mérhetetlen kincset bír a magyar irodalom Mikszáth Kálmánban. - Valóban nem tudjuk, mit csodáljunk inkább Nagyságod írói egyé­niségében: a mély érzelmet-e, mellyel hõseit szívünkhöz forrasztja, a könnyed szellemességet-e, mellyel tárgyain és személyein uralkodik, avagy a színe-játszó kifogyhatatlan humort, amely végigömlik minden alkotásán, hogy oly magasabb rendû lelki élvezetet nyújtson, aminõ csak egy Dickensben, egy Daudet-ban, egy Jókaiban található.

De bámulattal határos elismerésünk Nagyságodnak formamûvészete iránt is, amellyel a tökéle­tességig fejlesztette a magyar szépprózának több mûfaját, a novellát, a rajzot, a karcolatot, amellyel megadta a magyar stílusnak azt a könnyedséget, azt az ötletességet, amelyért eddig idegenbe, fõképp a franciákhoz jártunk. Különös melegséggel magasztaljuk azért is, hogy hosszú írói pályáján a Tót atyafiaktól a Noszty-fiukig[!], a Jó palócoktól a Szent Péter esernyõjéig sohasem lett idegen, sohasem sodortatta el magát idegen áramlattól, sem naturalizmustól, sem dekadenciától, még tárgyáért sem fordult a külföldhöz, hanem megmaradt mindvégig magyarnak, ezzel egyszersmind egyszerûnek és természetesnek, aki a legteljesebb mûvészi hatást is el tudja érni csupán nemzeti eszközökkel, a magyar nyelv, a magyar elõadásmód, a magyar elmésség örökké fényes fegyvereivel. Meg is vagyunk gyõzõdve, hogy a magyar irodalomtörténet, amint Jókait a nagy mesemondónak dicsõíti, úgy fogja Mikszáth Kálmán nevéhez illeszteni a magyar társalgás, a magyar szellemes elõadás nagy mestere kitüntetõ címét.

Fogadja Nagyságod ismételten kifejezett lelkes üdvözletünket, azon jókívánságunkkal együtt, hogy alkotásokban gazdag élete terjedjen még számos munkás évre, hogy újabb meg újabb költõi mûveinek még hosszú sorozata nyújtson nekünk itthon gyönyörûséget és szerezzen a magyar irodalomnak a nagy világban becsületet.

A debreceni Csokonai-Körnek 1909. június 6-án tartott rendes közgyûlése nevében

hódoló tisztelettel

Géresi Kálmán

a Csokonai-Kör elnöke

Kardos Albert

a Csokonai-Kör titkára

P. H.