|
[Budapest, 1909. június 15.]
Igen tisztelt
Elnök úr!
Falun
tartózkodván csak ma vettem a Csokonai Kör meleg hangú levelét.
Magamat csalnám
meg, ha azt mondanám, hogy új erõt merítek az elismerõ szavakból a jövõre stb.
De bíz én nem merítek új erõt. A napsugár, mely az õszi tájékot éri, már nem
fokozza a termõképességet. Az már csak egy kis nyájas hangulatot önt szét.
Hogy negyven évig
dolgoztam volna, magamnak sem látszik igaznak, inkább csak mulattam és álmodtam
negyven évig alakjaimmal, de ha már így nyomódik a közönség képzeletébe, nincs
az az író (de még mesteremberben is rossz az olyan), aki jelentéktelennek
tartaná azt, amit csinált, legalább õneki magának hinnie kell, hogy nem élt
hiába, ha jól akar aludni párnáin. Mennyivel felemelõbb érzés, ha - mint most
velem történik - ezt más is elismeri, olyan tekintélyes és hivatott más, mint a
Csokonai Kör. Másokat csalnék meg, ha azt mondanám, hogy nem örülök neki.
Fogadja tisztelt
Elnök Úr azért a megtiszteltetésért, hogy rólam megemlékeztek, s azért az
örömért, melyet a levél nemes és meleg hangja okozott, hálás köszönetemet,
amelyet méltóztassék a kör tagjaival is tudatni.
Budapest, június
15. 1909.
Alázatos szolgája
Mikszáth Kálmán
|