|
[Budapest, jún. 18. 1909.]
Kedves druszám!
Falun lévén (a »Grundon«,
ahogy nevezem kis nógrádi birtokomat), csak most kaptam meleg hangú, megható
leveledet. Mindenekelõtt szívembõl viszonzom az abban kifejezett jó
kívánatokat. Adjon az isten Neked derûs, boldog alkonyt, és olyan hosszút,
aminõt csak kívánsz magadnak. Környezzen mindvégig az a szeretet és tisztelet,
melyet most élvezel s melyet Náladnál jobban senki se érdemelt meg.
A tárca iránt
érdeklõdtem az »Újságnál«. A szerkesztõ (Ágai Béla) azt mondta, hogy igen jó,
és közölni fogják e napokban. Nyomban utána (vagyis másnap) azonban arról
értesített a lap egyik munkatársa (Fröchlich), hogy a dolgozat hosszú volt
nekik, s minthogy sokáig kellett volna várni a közlés idejére, hát úgymond, a
napokban elküldték Neked.
Most már nem
tudom, mi az igaz.
Te azonban már
tudod.
Maradtam pediglen
szeretõ barátod, akinek hõ vágya volna még veled összekoccintani a poharát -
mielõtt végképp itt hagyjuk egymást, azaz hogy mielõtt odaát összejövünk.
Mikszáth Kálmán
|