|
[Váczhartyán, 1909. augusztus 5.]
Igen tisztelt
Barátom!
Vettem utolsó,
aug. 1-rõl keltezett, nagyon kedves levelét. Abban a meggyõzõdésben írom e
sorokat, hogy annak fõtárgya tekintetében nem kellend valami nagy nehézségekkel
küzdenünk.
Van nekem még egy
ehhez némileg hasonló természetû tervem; végtelenül örülnék, ha ez is
sikerülne. Még eddig, ahol kopogtattam és puhatolództam, azt kivihetetlennek
mondották. De én nem tudok nyugodni és emlékezetemben élénken felidéztem áldott
emlékû édesanyám eme szavait, melyeket õ a magyar nõkhöz, az általa a Tigris
Szállóban összehívott legelsõ értekezleten tartott beszédében mondott:
»Sajátságos az ember helyzete: ha valamely eszmét érett megfontolás után jónak,
életre valónak ítél, mintegy végzetszerûleg ragadtatik megvalósításának
elõsegítéséhez.«
Bízom a jó
sorsban, hogy teljesülni fog ez is!
A selmeci
pipát, ha megköszönni kívánja, úgy levelét szíveskedjék kérem dr. Király Ernõ
lyceumi igazgató nejéhez intézni, Handel Valéria, a honti fõesperes leánya.
Elsõ levelemre adott válaszában írja, hogy intézetünk növendéke volt.
Vele
állottam levelezésben, a selmeci asszonyoknál õ tette a szükséges lépéseket, és
azt hiszem, hogy a pipa elkészítése mellett is leginkább õ fáradozott.
Végtelenül
sajnálom, hogy most a közeli napokban nem lehet Bpestre mennem, s így meg
leszek fosztva azon élvezettõl, hogy találkozhassunk.
Ismételten
kívánom felemlíteni, hogy igen-igen nagy örömömre fog szolgálni, ha nemsokára felkeres
kedves kis betûivel.
Az egész
kedves családja részére a legszívélyesebb üdvözleteket küldve maradok
õszinte,
igazi tisztelõje
Rudnay
Józsefné
|