|
[Horpács, 1909. augusztus 15.]
Igen tisztelt Uram!
A »Fekete Város«
egy családi legenda körül forog, melyet Görgey István említ egy munkájában. E
történet alkalmasint csak mese, legfeljebb valami csöppnyi igaz mag lehet
benne.
Én mármost a
legendát, mely szerint egy Görgey nevû alispánt Lõcsén lefejeztek, olyan korba
tettem (a II. Rákócziéba), ahova a sok zavar miatt, mely akkor volt,
legvalószínûbben volt beilleszthetõ, mert a megtörténhetés illúzióját fenn kell
tartani. Ez az egyetlen törvény, mely az írót kötelezi.
Az én Görgey
alispánom tehát sehogy se illeszthetõ be a Görgey család akkoriban tényleg élõ
tagjai közé úgy, hogy a család történetének ismerõjét meg ne zavarja adataiban.
Legjobb tehát úgy
venni, hogy az egész regény költött, aminthogy költött is. A Görgey család pusztán
keret, melyet nehány általam szeretett tagjában nagyra tartok s melyet
megaranyozni kívántam tollammal. Teljesen egyre menne, ha az alispánt Nagy
Mihálynak hívnák, vagy bárminek. Mert nem valamely család »igaz« történetét
akartam papírra tenni, hanem egy kornak az igazi levegõjét.
Azt akartam, hogy
az olvasó visszaringatva érezze magát abba a korba. A család igazi története
közömbös az író elõtt, még maga a történelem is. Jósika élve hagyta Zách
Klárát, Shakespeare nagy történelmi drámáiban nevetséges volna történelmet
keresni. Nem úgy történt az. De azért becsesebbek azok az emberiségnek, mint a
legzamatosabb történelmi tények. Szóval valódi tényállást még a történelem sem
követel. Carlyle úgy írja le az eseményt, hogy azok hangulatokat keltsenek. Kitölti
a hézagokat a saját fantáziájával, nagyít, zsugorít, elhallgat, amint az õ
mûvészi érzéke kívánja.
Áttérve az én
regényemre megjegyzem, hogy bár költöttnek deklarálom azt, ez nem zárja ki,
hogy némely személyem élt. Így például élt Quendel, Fabricius is okvetlenül élt
- csak talán nem akkor. Görgey Pál is talán élt, de nem Pálnak hítták talán, és
nyilván nem akkor élt, és nem volt testvére Jánosnak, ha valamikor élt, heves
temperamentumával, s ha ezek a dolgok így történtek vele, akkor ilyennek kellett
lennie.
És ez az egyetlen
pont, amelyre ráállva az olvasó fölvetheti a kérdést teljes joggal: hogy igazat
írtam-e?
Fogadja kedves
érdeklõdéséért köszönetemet s mély tiszteletem kijelentését
Horpács, aug. 15.
1909.
kész szolgája:
Mikszáth Kálmán
|