|
[Budapest, 1909. okt. 10.]
Igen tisztelt
Barátom!
Kedélyvilágom
jelenlegi sötét éjszakájában (betegnek is érzem magamat testben, lélekben,
Margit leányom gyöngébb és túlérzékeny szervezetét annyira megviselte és
megtörte szeretett édes atyjának halála, hogy ágyban fekvõ beteg lett),
fénysugarat hoztak a mellékelt sorok.
Most legelsõ
teendõnek tûztem magam elé, hogy a szûkebb hölgybizottság nevében is
aláírásaikkal a székesfõvároshoz kérvényt nyújtsunk be, hogy a belváros egyik
utcáját, a Borz utcát nevezzék el Mikszáth utcának.
Megindított
mozgalmunk legelsõ napján az Akadémiából egyenesen Bárczy polg. m.-hez ment
küldöttségünk, de õ akkor külföldön volt. Azt mondották, hogy egy nemrég hozott
fõv. határozat értelmében élõ emberrõl utcát elnevezni nem lehet. - Mi tehát
keresztül akarjuk vinni azt, hogy ha a copf meg nem engedi, hogy kivételt
tegyenek, akkor hozzák meg azt a határozatot a Mikszáth-jubileum alkalmából,
hogy azt az utcát a Mikszáth nevérõl fogják elnevezni, ha életében nem lehet,
úgy adja az Isten, hogy mennél késõbb, majd mostanhoz 40 évre, halálakor. <...>
Az az utca volt az, hol mint fiatal ember az általa elnevezett »kis
Akadémiá«-ban elõször olvasott fel; és vonzó, minden szívet megnyerõ személye
ott hódított meg elsõ ízben mindenkit, aki megismerte.
A jó Isten áldja meg!
Pár órára itt vagyok Bpesten, hova beteg leányomnak orvosi
tanácsért jöttem.
Õszinte szívélyes üdvözlettel
régi igaz híve
özv. Rudnay Józsefné
|