|
[Budapest, 1909. október 29. előtt]
[Fogalmazványtöredék]
- - mint
hírlapolvasónak van tudomásom - - - határozatokról melyeket tervbe vett
jubileum[om alk]almával szülõmegyém hozott, <s melyek engem> - - -
<ségnek minden> <hiszen mondanom sem kell>.
Be kell vallanom
õszintén <hogy szinte> érdememen [felül kitünte]tõknek érzem ezeket a
határozatokat <no de hát - - - nincs az a sok amit az ember el ne bírjon ami
jó> - - - de egyszersmind azt is, hogy bármilyen fényesen ünnepelne is akár
egész Európa <az én kis vármegyémbõl - - - egy kis melegítõ napsugár>
(amint hogy nem teszi) az én kis [v]ármegyém bármely szerény elösmerése volna
nekem akkor is <legédesebb> legkedvesebb.
Annál inkább
eltölt hálával, hogy a vármegye úgyszólva [ké]t kézzel nyújtja érdeklõdésének
és méltánylásának külsõ jeleit olyan mértékben, hogy azokkal mintegy elborítva
nem érzem érdemeimet akkoráknak, mint azok jutalmát. De végre én megbírom, s a
vármegye is. Csak virtusához marad hû <hogy ha Nógrád vagy teszi vagy>,
ahogy Pázmány mondta róla: <hogy> Nógrád vagy tesz valamit, vagy nem
tesz, de ha tesz, nem teszi félig, - - - - - -
|