|
[Budapest, 1909. október 29.]
[Levélrészlet]
Elhiszem, hogy
meg van elégedve Nógráddal. Meg is lehet. De én is meg vagyok elégedve
Nagyságoddal, mert az eredmény a Nagyságod mûve. Jól lehet, el kell ösmerni,
hogy a megye kitett magáért derekasan. Urak ezek, akik semmit se tesznek
félig...
Ami a gyarmati
utca elnevezést illeti, ne méltóztassék iránta bõvebben érdeklõdni. Egyrészt
azért, mert már a vármegye eddig is többet tett, mint amennyit álmomban
várhattam; másrészt, mert az utca elnevezés nem okoz nekem örömet. Kis
szülõfalum elnevezése, ha már nem torlódik eléje ezután akadály, teljesen
kielégíti e nembeni hiúságomat. Ugyancsak ez az álláspontom a fõváros utcájával
is. Szép lesz, ha meglesz magától, de nem érdemes érte akciót kezdeni s éppen
azoktól kicsikarni, akik legtöbbet tettek. Nagy gond nekem, hogy Nagyságod
nincs most Pesten, mikor legjobban szüksége van az embernek a jó szellemére, s
az éppen nincs mellette. A levélváltás merev dolog bizonyos
megtanácskozásokhoz, s különben is roppant aversiom van a levélíráshoz...
Szóval nagyon
hiányzik nekem most (bár iszen mindig hiányzik), hogy némelyekben tanácsát
kérhessem, némelyekben esetleg segítségét, mert úgy tudom, még elég idõ van
arra vagy emerre lendíteni a jubileum ügyét, mivel ahogy olvastam, csak
valamikor februárra tervezik a jubileum határnapját.
Különben lesz,
ahogy lesz, a fõdolog (a jubileumnál is sokkal jobb), hogy egészségesek
legyünk, s hogy a selmeci pipa jól szeleljen. A legóhajtandóbb pedig, hogy
Nagyságod már minél hamarabb köztünk legyen s a megszokott régi tevékenység
hullámaiba vesse magát teljes erõvel. Az a levegõje. Abban van a feledés és a
vigasztalás is. Kezeit csókolja
Bpest, okt. 29.
1909.
[Mikszáth Kálmán]
|