|
[Balassagyarmat, 1909. november 2.]
[Körirat: ]
Nógrád vármegye
fõispánja.
Nagyságos Uram!
Jobb szeretném
levelem úgy kezdeni, hogy »szeretett költõm« vagy »édes palóc mester« -
szívemnek lelkemnek ez jobban felelne meg, mert hiszen én is palóc vagyok, itt
nõttem fel közöttük én is, lelkem itt szívódott tele irántuk a legmelegebb
érzéssel, amely érzelmeket ismét és ismét gyönyörrel élem át újból,
valahányszor egy Mikszáth könyvet veszek a kezembe.
A hozzám intézett
levél azonban a Méltóságos Úrnak szól, és ez nem engedi meg, hogy kívánságomnak
egész nyíltan nyissak ajtót. Respektálnom kell - és én respektálok! de arra
kérem Nagyságodat, hogy respektálja Nagyságod is vármegyém szülöttje iránt
érzett - minden méltóság nélküli, de annál melegebb - érzelmeimet, és ha ezeket
a hivatalos székbe is beviszem, nem követek el törvénysértést, az igaz, de
köszönetet sem érdemlek, hanem cselekszem úgy, mint ahogy vármegyém
gondolkozik, magyarul és palócosan.
Balassagyarmat
XI/2. 909.
õszinte tisztelõ
híve
Prónay Mihály
|