11.

MK - TERSZTYÁNSZKY MIHÁLYNAK

[Szklabonya, 1870. március 25.]

Édes barátom!

Tapasztaltam, hogy a tegnapelõtt neked mondottakat a háziak elõtt is elbeszélted, s engem emiatt kellemetlen eshetõségekbe kevertél. Lássuk, mik lehetnek ezen eshetõségek.

a) Ha sikerül tervem Vilmával (ti. kosarat ad kérõjének), akkor õ van blamírozva, mert olyan ostoba, bolond leány, aki értem elutasította jámbor szándékú kérõjét, értem, aki soha el nem veszem. Pedig ez nem lehet szándékomban, ezt nem szabad akarnom, mert Vilma egyszersmind rokonom is, kinek becsületét kötelességem védeni még magam irányában is.

b) Ha nem sikerül tervem Vilmával, akkor én vagyok blamírozva, aki oly ostoba, hiú és könnyelmû tudtam lenni, - hogy egy ártatlan lányt fogtam magamnak, hogy hagyományos szimpátiájából gúnyt ûzzek, hogy vonzalmát piszkos fegyvernek használjam saját magam ellen, aki hála istennek felsültem.

De még egy harmadik eshetõség is beállhat: mégpedig a következõ: Frenyóék nemsokára - amint említették is - hozzátok jönnek látogatóba, s akkor megtudhatnak mindent elõre, mert hát az asszonyok nagyon közlékenyek. Te magad mondottad, hogy amit egy asszony tud, az már nem titok.

Ezek azok az eshetõségek, melyekre te bizonyosan nem gondoltál, midõn a dolgot elbeszélted - mert hogy szántszándékosan tetted volna, azt még eddig feltennem sem lehet.

Ezek az eshetõségek pedig olyan »circulus vitiosus«, olyan logikai kikerülhetetlenség, hogy okvetlenül fel kell valamelyik pontján akadnom.

Hanem mikor az ember ilyen utakra jön, ahonnan nem lehet besározás nélkül kimászni, még mindig felmarad egy mód, ami semmi egyéb, mint az, hogy tanuljon meg repülni.

Légy oly jó, hallgass errõl ezentúl, s amit már elmondtál, azt olyan kvázi kibõvítõ, magyarázó, meghazudtoló politikus észrevételek által olyan semmivé igyekezz devalválni, amin a herkópáter se igazodhassék el: Nem volnál Tersztyánszky Miska - ha ez neked nem sikerülne: csak elõ kell keresni a régi diplomáciai talentumot.......

Ösmerve kritikus hajlamaidat azt is felteszem, miszerint azon véleményben leszel soraim olvastakor: »Hja édes ötsém, minek vágsz olyan dologba, amibõl aligha derülhet rád a magad állítása szerint fény: mert ha gyõzöl, akkor Vilmát blamírozod, amit nem akarsz, ha pedig felsülsz, magadat blamírozod, amit szinte nem akarsz. Hát akkor mi a menydörgõs ménykõ kell hát?«...

Ha ezen véleményre találnál jönni, akkor megfelelek: ... Nekem Nádassy ellenségem, akit a legutolsó embernek tartok a földszínén, s aki - amint többször hallottam itt-ott - elég vakmerõ volt mondani, hogy nem adom ezer forintért, hogy azt az inci-finci jogászkát elütöttem Vilmától...... Azonfelül a Vilmát szeretem egy kicsit..... Ez elég felelet arra, azt hiszem, hogy miért teszem azt... Nem én volnék én, ha a kereskedõt nem igyekezném lefõzni. Akkor meg kellett volna változni makacs természetemnek, mely szomjúhozik a bosszú után, s mely akkor érzi magát legjobban, mikor millió ellensége van.

Hanem a millió ellenséggel szemben téged mindig rosszul esne nem látnom mellettem: remény­lem, az most sem történik meg. Én legalább egész életemben minden körülmények között melletted, a te részeden leszek, még akkor is, amikor ellenem vétesz, csak akkor nem, mikor politikáról van szó.

Ezen levelem tartalmának tulajdonítsd azt is, hogy a tegnapi levelet, melyet feledékenységbõl el sem küldtem, nem akartam megmutatni. Bocsásd meg, barátom, ha az ilyen apróságokban nem bírok benned eléggé bízni.

Nekünk körülbelül olyan természetünk van mindkettõnknek, hogy szeretjük egymás gyenge oldalait nevetségessé tenni, különösen te, akinek ez gyakran sikerül is - ennélfogva oda nem adhattam a Vilmának szóló levelet, melynek mesterkélt gyengédségét, melankolikus hangját, metszõ humorát, itt-ott vidor könnyelmûségét, másutt pedig szomorkodó tónusát bizonyosan kiviccelted volna; pedig tudhattad, hogy inkább akármi más szeretek lenni, csak nevetséges ember nem.

Bizony édes ötsém, az az én levelem egy valóságos trónbeszéd tulajdonságával bír, néhol azt mutatja, hogy megreped a szívem bele, ha Nádassyhoz megy, másutt pedig, hogy fel sem veszem, sat. - Az ilyen jobban szokott hatni, mint akármilyen sanguinicus szerelmes levél.

Most pedig még arra kérlek, tedd magad szolidaritásba a plebános úrral, hogy keddig (tudniillik míg üres idõd tart, még kedden is, gondolom) okvetlenül elmenjünk Szentpéterre. Írj neki, hogy e napok közül válasszon valamelyiket, ha a lova beteg - az nem baj, megy a miénk az õ kocsijában, vagy megfogadjuk Rákóczyt.

Ha azonban úgy szombat féle lenne üres idõd, még jobban szeretném, mert e napokat tanulással akarom tölteni. Egyébiránt, ahogy csinálod, úgy lesz - én megnyugszom -, a plebánost mindenesetre elvisszük. Az eredményrõl értesíts: mikor és hogyan megyünk?

Maradtam Szklabonyán mártius 25. 1870.

Õszinte barátod

Mikszáth Kálmán

Ma délután én részemrõl nem megyek át.

Vasárnap talán..... A Vasárnapi Újság két legutolsó számát, ha teheted, küldd el kérlek....

Ezen pongyola levelemet tépd össze.