396.

MK - ANDRÁSSY GYULÁNAK

[Budapest, 1909.]

[Befejezetlen fogalmazás]

Kegyelmes Uram!

Elõre bocsátom, hogy semmi kérnivalóm nincs a kormánytól, sem tõled, sem most, sem a jövõben és nem is akarok lenni semmi, még képviselõ se. Ez adja meg nekem a lehetõséget, hogy ösztönömet minden röstelkedés nélkül, minden szemérmetességi akadály nélkül követhessem, mely arra <ösztökél> készt, hogy dacára miniszter voltodnak, elragadtatásomat fejezzem ki a Zrínyirõl írt esszé fölött. Taine és Carlyle iratai óta nem élveztem így szellemi produktumot. S ezt tetézi az <a tudat> öröm, hogy magyar ember írta. Hogy két olyan magyar embert látok egyszerre, aminõ a téma és aminõ az írója.

Megvallom, hogy meglehetõs desperatus gondolataim vannak a politikai helyzetrõl. De ez az esszé <kirázott> kiszakított közülük <lehetetlen> legalább egy kis idõre. His - - - -