|
[Budapest, 1910. január 2.]
Kedves Palim!
Igen köszönöm a
diplomát.
A fácskákat is
köszönöm, ámbár nem kaptam meg. A szállítólevél megérkezett a »szalonnasütõ
hely«-re, Horpácsra, de a fák nem jöttek és a lyukak, melyeket elõre megásattam
nekik, üresen tátongnak. Igen sajnálom, mert úgy pedzem, erdei fák voltak.
Nagy Lajos nevû
totum fac-om volt az állomásfõnöknél, reklamálta õket, jegyzõkönyvet is vettek
fel (úgy tudom). Azért tehát jó volna, ha az árukat bekövetelnéd, mert a vasút
tartozik a kártérítéssel.
Feleségem (aki
csókoltatja a feleségedet), azt gondolja, hogy a rendeltetési helyet jelzõ
táblácskának kellett elveszni [a] csemetékrõl, s azért pusztultak el valahol
útközben. Különben pedig Kossuth nagy rendetlenségbe süllyesztette a vasútakat
is. Így megyünk feljebb-lejjebb mindenben.
De hát ez is
mindegy. Fõdolog, hogy még élünk. Bár nagyon rosszul. Maholnap a fa is csak
arra való lesz, hogy a magyar embernek legyen, ahova felakassza magát.
De még
addig is szeretnék veled koccintani. Mikor jössz?
Boldog új
évet kívánok mindnyájatoknak.
Igaz
barátod
Kálmán
|