|
[Szeged, 1910. január 9.]
687/1909. kgy.
szám,
Ünnepelt Mester!
Szeged szabad
királyi város közönsége nevében, mely harminc év elõtt a magáénak mondott és
lelkes tanúja volt magasba törõ pályád haladó kezdetének, ma - dicsõséged
tetõpontján -, az egész ország ünneplése közt nem csökkent lelkesedéssel
üdvözlünk, amidõn - hacsak egy napra is - újra a magunkénak mondhatunk.
Neved ismeri már az egész mûvelt világ,
büszkesége vagy a hazának, de legnagyobb büszkeségünk vagy nekünk, akiket Magad tanítottál szeretni Tégedet, lelkesedni munkáidért,
mûveidért, s akiknek szeretete, ragaszkodása keltette új virradásra
reményeidet, buzdított rajongani a szépért és újra lelkesedni érte.
Ha sokan örülnek
is hát e napokban széles e hazában sikereidnek, sehol se lehet az bensõbb és
szeretettõl áthatottabb, mint Szegeden, második hazádban.
Sokan vagyunk
még, akik melletted voltunk harminc év elõtt és szellemed ragyogásában
gyönyörködve közvetlen láttuk a hatást, amit megnyilatkozásaid közéletünkre
gyakoroltak, amint hullámok, viharok ültek el, új eszmék születtek írásaid
nyomán, és megtermékenyült munkakedvünk.
Szebb lett
a város, mint volt, s abban érdemes rész illet Téged is.
De hogy az
újonnan jöttek is tudják s a késõ unokák se feledjék, ki voltál nekünk s ki
vagy a hazának - »Dugonics Társaságunk« ajándékát, mûvészi kéz festette
arcképedet múzeumunkba helyeztük el, és egyik szép utunkat Rólad neveztük el.
Üdvözlégy
városunk nevében Mester, ki a
halhatatlanok közé írtad be Neved, fogadd
ünnepi hódolatunk.
Szegeden,
1910. évi január 9.
Szeged
szabad királyi város törvényhatósági
bizottsága
nevében dr. Lázár György polgármester
|