|
[Nagybánya, 1910. január 12.]
Nagyságos Uram!
A diadalmas
éljenekbe, melyek Nagyságod varázslelkének hódolatára sietnek, innen, a homályból
belesír az én keserû lelkem. Szegeden szívvé olvadt át minden porcikája,
juttasson csak egy csipetnyit nekem, szegény vidéki hírlapírónak, a nagybányai
Teleki Irodalmi Társaság névtelenül dolgozó titkárának.
Feleségem, Bartók
Lajos feledhetetlen halottunknak unokahúga. Szegény tisztviselõ gyermeke lévén,
mint tanítónõ harcol velem a kenyérért. Teszi ezt olyan lelkesedéssel, annyi kitartással,
hogy mindenki teljes megelégedését kiérdemelte. Helyzete azonban rettenetes.
Nagybányának innen nyolc kilométer távolságra fekvõ Borpatak telepén kénytelen
tanítani. Ezt az utat télen-nyáron gyalog
teszi meg ez a valóban hõs lélek, mert a bérkocsiért 120 koronát fizetni
nem tudunk. Lakást, ellátást a hitvány telepen nem talál, s lábai a gyaloglás
igazi vértanúi a kulturális Magyarország dicsõségére. Orvosi kijelentés szerint
esetleg operatív beavatkozás lesz a napi négy órás gyaloglás, a népnevelés
terén <...> kifejtett mûködésének keserves pálmája.
Esedezem,
méltóztassék ezt a barbár állapotot a kultuszminisztérium illetékes képviselõi
elõtt szóvá tenni. Kegyeskedjék odahatni, hogy feleségemet a városba helyezzék,
mert itt két új tanerõre szükség van. E tekintetben a gondnokság már
elõterjesztést is tett. Feleségem áthelyezési kérvénye a vallásminisztériumban
112.400/909 szám alatt nyert beiktatást.
Rettenetes az a
tudat, hogy Bartók Lajos unokahúga, egy úriasszony, mint napszámosnõ naponkint
16 kilométert meneteljen, mert velem együtt szegénynek született.
Mély tisztelettel
bátorkodom megjegyezni, hogy magam állami tisztviselõ vagyok a kincstári
bányászatnál, s így Nagybányához köt a sorsom. Kettõs háztartás vezetése a már
említett anyagi, de egyúttal érzelmi okok miatt is lehetetlen.
Árassza reánk
fennkölt szívének varázsát, nem kérek teljesíthetetlent, hiszen az államnak
egyre megy, akár itt is folytatja feleségem átérzett hivatását.
Nagybecsû
válaszáért, egy pár vigasztaló soráért esedezik alázatos szolgája:
Nagybánya 1910.
január 12.
Fliesz Henrik
m. kir.
bányaszámellenõr
|