|
[1910. január 30.]
Verebély
Bars m.
Mélyen
tisztelt Uram!
Én önt
munkái és arcképe után ismerem. Nem emlékszem, hogy önt valaha láttam volna.
Öreg ember
vagyok; február 27-én leszek 80 éves. De bár jobb szememre vak, balkaromra
béna, erõsen süket vagyok, és bal lágyéksérvvel is küzdõ, a Felvidékben ma jelent
meg a 4363-ik cikkem e cím alatt: A mi muzsikus cigányaink. Elsõ cikkem
rokonom, Nagy Ignác lapjában jelent meg 1846-ban, József fhg. nádor 50 éves
jubileuma alkalmából -, kinek fia, József és kisleánya, Erzsébet és Mária
Henriette tõlem tanult meg magyarul. Mirõl eleget írtak a lapok, 1905 június
13-án elhúnyt fenséges barátom halála alkalmából, amidõn: »Lehullott a legszebb
csillag az égrõl« Bárd Ferenc és Társa hangjegykereskedésében megjelent, mely
munkámért nékem a gyászba borult fenséges apa (1000) egyezer forintot küldött.
Sohasem
voltam fizetett hírlapíró, nem iratkoztam be mint olyan soha, nevem még a
Pallasban sem jön elõ, de azért talán nem neheztel, hogy kollégának tartom, és
szívem mélyébõl kívánom, hogy önt a magyarok szeretõ istene úgy kedves
családja, mint a magyar nemzeti irodalom, kultúra javára jó erõ és egészségben
az élet legvégsõ határáig éltesse.
Hazafias
üdvözlettel híve
nagyflórisi
Nagy Nep. János
1848-49-diki
igazolt honvéd közvitéz
volt fõhadnagy,
volt ügyvéd, EMKE
tb.
jogtanácsos és a Pesti Napló nyélbeütõi közül az utolsó élõ.
|