|
[Szklabonya, 1870. március vége, április
eleje]
Miska pajtás!
Küldd el kérlek a
»Borsszem Jankót« és a két legutóbbi számát a Vasárnapi Újságnak. A tegnap[i]
napló-história után, csak egyikünknek szabad életben maradni, ennélfogva a
legelsõ alkalommal megvívunk. Helyet és idõt! Addig is adjon az Isten friss
egészséget, hogy aztán életeddel együtt azt is elvehessem.
Ejnye.... pedig
restellem, legalább már a Vilma-féle tervet keresztül vihettük volna együtt:
most már csak egyikünk érheti meg a végét. Dixi. Egyébiránt, ha én esem el,
egész barátságosan felkérlek, hogy siess
utánam, mert nagyon nehezen foglak várni a másvilágon, ahol reménylem,
kalandosabb napjaink lesznek: ami ugyan ohne Etelka, ohne Milka, Vilma, Marka
nélkül nem képzelhetõ - de mégis lehetséges. Ott még az a csoda is
megtörténhetik velünk, hogy a Mózes lányának fogunk udvarolni - hát ott ugyan
ki felé hajlik a mérleg?
Egyébiránt
maradok, mint mindig
õszinte barátod
M. Kálmán
A vívást a
világon a legkomolyabban értem. - Okaimat rest vagyok leírni, különben magad is
tudod: Szervusz kedves Miskám! <Délután> Holnap látogass meg bennünket: én
az említett okból, ti. hogy nem merek benned bízni, többször nem látogatlak meg
Ebecken: tudod természetemet, hogy engem megölne egy olyan megérdemelt gúnyos
tekintet, mint amilyet joggal várhatok a serpenyû tartótól - megõrülnék
bosszúságomban. Hanem hát sic fata tulere.... utique?
T. Tersztyánszky
Mihály úrnak õ ex
Ebecken
|