|
[Budapesten, 1910. febr. 24.]
Nagyságos Uram!
Megremeg a kezemben a toll, hogy e levelemet kezdem írni. Búcsúzom egy
nehéz munkától, mely annyi gyönyörûséget szerzett nekem. Fiatal voltam, mikor
hozzáfogtam. Kicsi fiam szaladgál a székem körül, hogy búcsúzom tõle. Öt
esztendeig volt örömöm, vigasztalásom, lázam, életemnek minden tartalma.
S most vége. Jön
a gáncs meg tán a dicséret, de mindez már alig érdekel. Sok nehézség állt
utamban, mennyi töprengés, mennyi pillanatnyi kétségbeesés. De ha újra 1904
volna, s újra ugyanez az elhatározás kelne lelkemben - odaadnám magamat újra -
szívesen!
Egy szép elsõ
példányt akartam vinni személyesen nagyságos uramnak. Nem bírom bevárni a jövõ
hetet, mikor már készen lesz a könyv. Tán illõ se volna. Az elsõ ívekbõl raktam
össze egy példányt, küldöm azzal a hódolással, szeretettel, melyet próbáltam
meg is magyarázni. Így akarok gratulálni jubileumához.
Szeretettel,
hûséggel
dr. Rubinyi Mózes
VI. Andrássy út
14. II. 6.
U. i. Az elsõ
példányt pedig elviszem, ha engedelmével rá méltónak tart.
|