[Budapest, 1910. márc. 5.]
Tisztelt Barátom!
Említvén
leveledben, hogy respektáljátok álláspontomat: »sehova nem [menni, ha mindenüvé
nem]10 »mehetek« látom, hogy okos emberek vagytok: ellenben észrevettem
magamon az ingadozást.
Ha nem az ország
színe elõtt teszem a fogadalmat, szeretnék holnap bekukkantani az Arany János
Társaságba, ahol én leszek a téma. A
maximum, amit az író elérhet. Mintha a jáger maga is nyúllá változnék. Hogy
fogtok gyúrni, pácolni, mártásokkal leönteni és feltálalni - azt mind érdekes
volna meghallgatni.
És milyennek találnám
vajon Temesvárt? Harmincöt évvel ezelõtt tértem be oda egy éjjel, még szinte
német város volt. Vásár ideje lévén, nem kaptam szobát a vendéglõben, az
utcákon való járkálással voltam kénytelen bevárni a hajnalt. De legalább láttam
fölkelni a napot. S ha Mátyás királynak Budán kelt fel a nap, én azóta mindig
Temesvárott fölkeltnek képzeltem.
Ez az utóbbi
falláciám még most sem romlott le. Sõt megcsontosodott. Hiszen annyira ott kél
föl, hogy melengetõ sugarai rám sütnek onnan, most télen is.
A többi változásokat
azonban örömmel konstatálom. Hogy már nem német város Temesvár, mutatja, hogy a
jubiláris könyvkiadásom aránylag Temesvárott és Temes megyében fogyott a
legjobban, s hogy már nem állanék ott idegenül, kedves leveled a bizonyság,
melyben arról értesítesz, hogy az Arany János Társaság tagjai közé választott;
vagyis ha egy egész szobát nem is, de egy kis helyet szorítottatok nekem
magatok közt, és én azt meg tudom becsülni.
Ha megengedi a
gondviselés, hogy vagy egyszer ott ülhessek köztetek, nem tudom, de ez már csak
tõletek függ, és egy kicsit a Gondviseléstõl.
Legyetek
híradással, ha valamikor vendégben esnék szorultságtok.
Addig is pedig
tolmácsold köszönetemet tagtársaimnak és baráti üdvözletemet, s tartsd meg
barátságodban tisztelõ hívedet
Mikszáth Kálmánt
Bp. 1910. márc.
5.
|