|
[Budapest, 1910. évi május hó 15-én.]
Tisztelt Barátom!
Örömmel ragadom
meg az alkalmat, hogy azon általános ünnepeltetés közepette, amelyben
negyvenéves írói jubileumod alkalmából az ország minden részében osztatlan
lelkesedéssel részesülsz, én is a legmelegebben üdvözöljelek, és legbensõbb
igaz szerencsekívánataimnak adjak kifejezést.
Teszem ezt
hivatali állásomból kifolyólag, amelyet ezidõszerint mint kormányelnöke azon
országnak, foglalok el, amely országnak Te páratlan tehetségeddel annyi fényt
és dicsõséget szereztél, de teszem ezt egyúttal azon régi, meleg érzelmekbõl
kifolyólag, amelyekkel irántad, mint hazánk egyik kimagasló irodalmi nagysága
iránt mindenkor viseltettem.
Az irodalom
minden nemzetnek kiváló kincse és büszkesége, de különös fontossága van
hazánkban, ahol az irodalomnak nemzeti egyéniségünk kidomborítása körül a
legelsõrendû szerep jut. Nagy részed van neked abban, hogy a nemzetek közti
verseny terén sikerült nekünk, mint kis nemzetnek is, oly helyet elfoglalnunk,
amely miatt nincs okunk szégyenkeznünk, nagy részed van abban, hogy a külföldön
is becsüléssel, tisztelettel és rokonszenvvel emlegetik a magyart, és ezért a
nemzet legjobbjainak hálájára tetted magadat érdemessé.
Nem túlzok és nem
hízelgek, amidõn azt mondom, hogy minden olvasód egyúttal tisztelõd, s hogy
mennyi tisztelõd van, azt mutatja az a fényes ünnepeltetés, amely most
osztályrészedül jut, és amelyben részt vesz a legelsõ magyar ember, koronás
királyunk is.
Minden magyar
örömmel és lelkesedéssel tekint fényes irodalmi pályádra, melynek egy
határkövéhez értél most, és áldja a Gondviselést, hogy Téged adott nekünk, ki
megtanítasz minket vigadni s búsulni.
Szívbõl kívánom
neked, de kívánom különösen a hazának is, hogy még számtalan éveken át folytasd
eddigi dicsõségteljes, áldásos munkálkodásodat, s zavartalan boldogságban és a
legjobb egészségben élvezd a babérokat, amelyeket a hálás nemzet nyújt feléd.
Kiváló
tisztelettel
igaz híved:
Khuen Héderváry
Károly
[A levélpapíron
domború nyomással:] Magyar Királyi Miniszterelnök
|