|
[Mohács, 1910. május 19.]
Nagyságos
Mikszáth Kálmán dr. úrnak
Bpesten
Halhatatlan
Mester!
Bocsássa meg
bátorságomat, hogy mint egyszerû munkása a kultúrának beletolakodom azon
legkiválóbbak közé, kik Nagyságodban a halhatatlan írót, a magyar genius
leghivatottabb és leglánglelkûbb bajnokát ünneplik!
Azon biztos
tudatban fejezem ki hódolatomat a teljesen idegen, a költõk fõpapja elõtt, hogy
nem utasítja vissza a tisztelet és rajongó lelkesedés szent áldozatát, mellyel
negyven éves írói jubileuma alkalmából eléje járulok. Aki a nép lelkét ily
páratlan mesteri kézzel tudta ország-világnak bemutatni: annak szemében nem
kicsinyes azon áldás, mellyel egy honfiúi magyar szív fohászkodik Istenhez, az
egyistenség legrégibb vallásának formájában, kérve az Egek Urát, hogy a
magyarság szemefényét, hazánk díszét, nemzetünk leghalhatatlanabb bajnokát, a
tudás Ezójását övezze még soká-soká isteni szellemének dicsfényével a magyarság
gyönyörére és szûkebbkörû családja örömére.
Fogadja szerény
emlékül munkámat, »A zsidó«-t, és ha egy csöppel gyarapíthatná tudományának
tengerét e mû, kérem, felekezetünk tanainak részletesebb megismerésével,
szívének arany sugarait vallásunk híveire is árasztani, mert csak ily nagy
szellemek képesek eloszlatni az ellenünk még mindig fennálló elõítéletet.
Mohácson, 1910. május 19-én.
Nagyságos mesternek legalázatosabb
tisztelõje
Dr. Flesch
Ármin
fõrabbi
|