|
[Sisatovac-zárda, 1910. május 21. ]
Méltóságos Uram!
Leborulok a
magyar nemzet nagy fia elõtt.
Lelkem meleg
imája száll az egy igazságos bíróhoz, mindnyájunk Istenéhez, tartsa meg
Méltóságodat sokáig munkabíróan, nemcsak nemzetének, hanem az egész mûvelt
világ büszkeségére.
Az a szívtelen
politika ellenséges táborba állítja nemcsak a nemzeteket, hanem a rokonvérû
testvéreket is, pedig mily szép a mi Krisztus urunk tanítása: »Szeresd
felebarátodat, mint Önönmagadat.«
Nem a nemzetiség
teszi az embert, hanem a becsületesség.
Azon igaz
élvezetekért, amelyeket lángeszével írott munkái nyújtottak, fogadja Méltóságod
negyvenéves írói jubileuma alkalmával, szívembõl eredõ legforróbb
köszöneteimet.
Méltóságos Uram!
Ezen alkalommal reményteljesen fordulok jóságos szívéhez (munkái után ítélve),
azon kéréssel, hogy nevének sajátkezû aláírásával küldjön címemre és
költségemre munkái közül az egyiket, mely könyvtáramban elhelyezve szent
ereklye lenne a szerb nemzet kicsi fiának, a magyar nemzet legnagyobb fiától.
Rajongó nagy
tisztelõje:
Georgije Golub
szerb szerzetes
U. p. Csalma,
Szlavonia.
|