|
[Szklabonya, 1871. január?]
Sanyi pajtás!
Mióta az árva
hony szent fájdalma helyett a fél
berzencei élet alkotmányos hon hû bástyái mögé vonultál, azóta sok
megváltozott: nem szolnokolsz, hanem cselekszel, nem vagy Giczysta, hanem
Geczysta, nem preferánszozol, hanem kuglizol. A kulacsot, mely címered vala,
elõszobádba akasztottad, s ha iszol is belõle, csak a feleséged egészségéért
iszol egy quaterkát.
Denique - igaza
volt kedvenc tanulmányodnak, a Kassai Kalendáriumnak, mely ezelõtt húsz
esztendõvel ilyeténképpen jövendölte meg a »mostant«:
Ezer nyolcszáz hetven egyben
Lészen a fegyver nagy kegyben
A bor rongyos vízzé válik
Ítélet nap is elválik.
A harmadik sorban
világosan téged ért a lángelmû naptár csináló próféta.
»A bor vízzé
válik«
Igen, óh igen....
Aki megmarkolta
Sanyó!... Ezt már nem állhatom meg tovább. Ez már túlmegy a sokon is. A szent természet is
könnyeket sírt tegnap egész nap afeletti búbánatában, hogy Están és Sanyi
letértek az »igaz« útról.
Csodák, égi
jelek történnek, amik mind bizonyítják, hogy az ég rosszul vélekedik felõlünk,
azon tény felett, hogy a magasztos eszméjû kompánia (értem kettõnket)
alapelemeiben megingattatott.
Igen, oh igen,
csodák történnek:
...Tegnap a makk
királyt veres felsõnek néztem. Mit jelenthet ez?... Ma elõvettem Paul Kock
egyik regényét, s midõn olvasni kezdtem, akkor vettem csak észre, hogy az nem
is Kok Palkó regénye, hanem egy - [...] biblia, hogy üssön bele Munkai!
.... Kedden
Mohorán egy öregúr fülem hallatára »józan« fiatalembernek nevezett. Szörnyûség!
Mi lesz belõlünk!
Igaza van a
költõnek:
.....elpusztulunk[!],
veszünk
Mint oldott
kéve......
És ennek csupán
te vagy az oka.
Napóleon,
Granville sat. tiltakoznak Páris bombázása ellen, én pedig tiltakozom a te
életed ellen, mely a XX-ik zsoltár V-ik verse szerint
»Csendben szalad
le, mint a juhászbundán a tetû«.
Oh Sanyó, Sanyó!
Szíved
legtitkosabb rejtekéhez beszélek!
Hallgass rám és
térj meg!
Hát azért raklak
én téged a Borsszem Jankóba, azért készít nekünk az árva hony haza mennykõ nagy
monumentumot, hogy otthon üljünk a sutyban.
Nem lehet az.
Nekünk eszméket
kell cserélni:
Nekünk kevernyi kell az árva hony haza
kártyáit. Elosztani a fájdalmakat, kiadni a mérgünket a németre, ütést adni a miniszterjom hazájaáruló
homlokára, sat...
(Nincs idõm
tovább írni, mert a szolgáló, aki a levelet viszi, már indul - tehát röviden a
dolog oda megy ki, hogy látogass meg már egyszer..... s a t.)
Végzem
pedig a levelemet azzal, mint a jogászok a saját báljukat megkezdik ti. hogy:
»Gott erhalte der
Están und „die” Sanyó«.
Estány
Még valamit
hirtelenében.
Az ismerõsök
közül Mohorán Jankovich Béla, Kacskovics Feri és Iván volt jelen: jól
mulattunk.
Están bátyád meg
nem írt.
Jöjj hamar.
|