|
[Balassagyarmat, 1872. március 16.]
Tisztelt Elnöknõ!
Híven tegnapi
ígéretemhez, megszomorodott szívvel értesítem, hogy még élek, milyen kedves
apropos lett volna, ha ma agyonvagdal az Ipoly szerkesztõje, és én könnyû
szívvel megszabadulhattam volna a Jeszenszky-féle dolog elbeszélésétõl, most
már semmi segítség, cudarul beleugrottam.
- Pajtás, én úgy
észlelvén a dolgot, hogy ti Mauks Ilonával szerelmesek lévén egymásba, õt el
akarod venni, ennélfogva én az aljegyzõségrõl javadra lemondok. -
- Fene találékony
fickó vagy, hazárd észleleteid vannak, hát honnan gondolod?
- Hát csak tudom.
- No, ha tudod,
hát akkor nem kell a leköszönésed, micsoda bolond idea az tõled, hát mi köze az
aljegyzõségnek ahhoz, ha én szerelmes vagyok Mauks Ilonába.
- Sohasem
szégyenkezz, nyíltan beszélj, és engedd megtennem az áldozatot értetek.
- No, hát akkor
nyíltan beszélek: az életben sohasem fog elõfordulni az a dolog, hogy én
valakitõl áldozatot elfogadjak, ahhoz legalább annyi kell, hogy az ember magát nullának tartsa, nekem az az életcélom
van, hogy ezen az egész nagy darab földkerekségen sohasem találkozzon egyetlen
ember sem, akirõl én azt higgyem, hogy ez elõtt az ember elõtt kalapot tartozom
emelni. Gondolom, megértettél? Ami pedig észleleteidet illeti, azokra azt
mondom, hogy semmit sem mondok.
Szóról-szóra azt
beszéltem [Jeszenszky] Józsival, amit ezenfelõl szóltam, azt fölösleges
felírni, az vagy nem tartozik a dologra, vagy egész fölösleges elbeszélni, mint
ahogy fölösleges volt egy kicsit ezt is elmondanom. Egyébiránt tárgy hiányában
diskurzusnak elég jó. Aztán nagysádtól nem lehet semmit sem megtagadni,
mindennek nagysád az oka, éppen most írok egy igazolási keresetet, beadom
indokainkat, hogy miért nem jelentem meg múltkor a tárgyaláson, amiért aztán
kliensünket makacsságért elmarasztalták, hát fejtegetve és gondolkozva a
dolgon, kifõztem, hogy ennek is nagysád volt az oka, ti. az egész napot ott
töltöttem elfelejtkezve mindenféle terminusról, csak egy terminust tartva meg,
amelynek elmulasztásáért talán nem is marasztalt volna el senki.... Nagysád
azon ígérete folytán, hogy [a] levelet, melyet J[eszenszky] Józsi igazolására
írok, [ki] a megválasztás óta is vérig bosszantott ezen indokból származó
lemondásával, összetépje, én arra kérem, hogy ne tépje össze, hanem küldje
vissza és jegyezze alája, kiengesztelõdött-e Jeszenszky iránt?
Én megnehezteltem
legalább, s tegnap mérgesen összeszidtam: te szamár, hiszen engemet nem reguláz
az aljegyzõség, ha valami nagyon forszírozom, hát akkor beállítok hozzátok, s
felemelem otthonról a fizetésemet 1000 ft-ra, aztán lefekszem január 1-én a
Rozsnyai káptalan szobájába és felkelek december 31-én, mégis mindig jár a
fizetésem. De már többet csakugyan nem írok ma... holnap úgyis nagygyûlést
tartunk, s akkor talán bõvebben elbeszélem a mai nap fantasztikus történetét.
M. K.
U.i. Küldjön
nagysád, kérem, titokban a Nelli k[isasszony] novelláiból egyet, akkor kitöltöm
a fehér albát, s megküldöm a másolatot.
|