31.

MK - MAUKS ILONÁNAK

[Balassagyarmat, 1872. június elején]

[Levéltöredék ]

...Mióta Szklabonyán vagyok, azóta sokkal nyugodtabban szeretem, nem vágyom olyan epedve látni, hanem megelégszem azzal a tudattal, hogy szeret és hogy én is szeretem. Mohorára azért félek elmenni, hogy ismét felszítom a parazsat szívemben, s olyan emésztõ lángban fog lobogni (hogy ím ékesen fejezzem ki magamat), hogy azután eltemethetem azt az én jó flegmatikus nyugalmamat, s ott ülök örökösen Mohorán, folytonos lelki izgatottságban. Attól félek, hogy megszûnök boldog ember lenni, ha egyszer Mohorára elmegyek, mert a kis szerelem boldogság, nemes és igazságos, a nagy szerelem pedig zsarnok, gyanakodó, kegyetlen, igazságtalan, mondhatnám nyomorult. Én tudom azt jól tapasztalásból, ne kívánja az én szerelmemet nagyobbra nevelni, kérem. Én érzem azt, hogy a többszöri találkozás ezt okozná. De én óvakodom attól.