42.

MK - MAUKS ILONÁNAK

[Szklabonya, 1872. augusztus 15.]

Kedves Ilonám!

Azt írja, hogy válaszoljak levelére. Nincs ugyan mirõl írnom, de azért mégis majd csak találok valamit.

Úgy vagyok, mint az újságszerkesztõ, akinek okvetlenül, ki kell tölteni a hasábot akármivel.

Rettentõ meddõk a napok. Semmi sem történik. De azért mégsem unalmasak. Folytonosan jól érzem magam. A világ végét mi is vártuk. De megcsalt a Phantamour Kométája. Nem zúzta össze a világot az akasztófára való. Nekem is volt eszembe az, hogy talán jó lenne Mohorára menni meghalni; s e tekintetben megelõztem P[ongrácz] Esztert.

Mohoráról jut eszembe, hogy itt Szklabonyán is egészen gyökeret kezd verni - a fajtájuk. Éppen most értesültem róla, hogy Fáy Ákos egy kis birtokot készül megvenni, vagy talán már meg is vett itt Szklabonyán Forgáchtól, s a felesége legközelebb idejön lakni.

Ezenkívül már itt vannak Siklakyék, meg egy mohorai paraszt familia...

Denique... nagy veszedelem környékezi a falunkat! Hogy miért lett olyan egyszerre jókedvû, annak magyarázatára valóban kíváncsi vagyok. Kár, hogy megint csak élõszóval ígéri azt elmondani - amikor pedig találkozunk, rendesen nem mond semmit. Hiába! nincs nekünk annyi svádánk, hogy a maga által is magasztalt amerikai modorban viseltessünk egymás iránt. Jobb nekünk csak a csendes »alamuszi« vén Európa megrögzött, penészes eszmejárása, melyben sok a festett, sok a hamis - és csak valami igen kevés, ami õszinte, ami igaz.

Könnyebb nekünk is ezen a sokak által járt úton haladni.

Isten Önnel!

A fennebbiek szerint maradok

önt a sírig szeretõ

M. K.

Szklabonya, 1872. 15. aug.