48.

MK - MAUKS ILONÁNAK

Budapest, 1872. november

Kedves Ilonkám!

Sokáig gondolkoztam, milyen ajándékot vegyek magának. Végignézegettem minden auslagot a Váci utcában, de nem bírtam alkalmas tárgyat találni, olyat, ami ne érjen semmit. Szerencsére meglátogatott délbe[n] <Hegedûs Sándor>, és vele volt a zseniális Kliè. Panaszkodom Sándornak, hogy tanácsoljon valamit, mit vegyek az Ilonkámnak, mire azt találta ki a furfangos Kliè, hogy majd mindjárt befeketít õ engem maga elõtt - hozassak egy ív fekete papirost.

A fekete papirost elõteremtvén, nyílsebességgel - rámnézve - kimetszette a Nr. 1. alatti alakot éppen abban a stellungban, amint Vancsóékhoz készülök magas tetejû kalapban és az ide Nr. 2. alatt mellékelt virágcsokorral ékesen feldíszítve.

Én azonban tiltakoztam azellen, hogy magastetejû kalapban mutattassam be magának; rám sem néz többé - mondtam -, ha megtudja, hogy én itt, Pesten fertálymágnáskodni szoktam; mire levévén kalapomat, a jó Kliè egy szempillanat alatt kalap nélkül nyírt ki: mint a Nr. 3. mutatja.

- Ju matyc pane Kameráty! Bez kápky.... [No itt van, Kolléga. Kalap nélkül.]

- Nyi dobre - mondám Kliènek - mám edosz taki uhorski kalap tom ma pozná Ilonka. [Nem jó, van egy olyan magyar kalapom, amelyikben megismer Ilonka.]

S így született meg, amint gyarmati kalapomat elõkerestem, a Nr. 4. alatti kép.

Most értettem meg csak azon bámulatos zsenialitást, mellyel ez ember kevés idõ alatt világhírre tett szert, s egyszersmind ebben találom meg a keresett ajándékot, melyet bizonyosan szívesen vesz, ha nem is azért, mert az én fizionomiám, hanem azért is, mert a világhírû Kliè munkája. Valódi remek ez is. Hisz ha jól végignézi az árnyképeket, még a hangulatot és érzelmeket is leolvashatja az arcról, kivált ha fehér papírra teszi.

No de elég errõl a tréfáról ennyi.

Pestre tegnap estefelé jöttem. A Pannóniában vagyok szállva, I. emelet 16-ik szám. Azonban ha csak szombaton ír, levelét ne ide, hanem Bálvány utca 7. szám alá, II. emelet, intézze, mivel, ha itt maradok Pesten, vasárnap odahurcolkodom azon okból is, mert itt a Pannóniában éppen 100 Ft-ba kerülne egy hónapig a szállás, míg ellenben Vancsóné szíves volt ingyen ajánlani fel egy szobát, amit sehogy sem lehetett abschlágolni. Én ugyan felkértem régebben Sándort, hogy fogadjon nekem itt fel egy hónapra szállást, s az meg is tette, és fogadott is a balek két szörnyen elegáns szobát, hanem egy szál bútor sincs benne; azt mondja, hogy azt hitte, miszerint megházasodtam, s egy hónapig ott akarok lakni stb.

Tehát itt is a sok malõr! De még ez mind semmi, hanem ma reggel megégett a nachtkasznyim, a kályhától megperzselõdve lemállott róla a politura; a vendéglõs ziher rajtam fogja akarni megvenni a szerencsétlen bútor árát.

Tehát abban állapodunk meg, hogy ha még szombaton reggel posta indulta elõttig ír levelet, azt a Pannóniához címezze, ha addig nem írhat, akkor ne írjon sehova, míg nem értesítem. Mert három eset történhetik, amirõl még nem vagyok határozott.

Vagy hamar kapok terminust, és akkor elmegyek Vancsóékhoz lakni addig, vagy Hajdú­szobosz­lóra.

Vagy egy hónap múlva kapom a terminust ti. decemberre - és akkor okvetlenül Hajdú­szobosz­lóra megyek.

Vagy február elejére kapom, és akkor visszamegyek Gyarmatra.

Elhatározásomról azonnal értesítem: holnapután reggel már megtudom. Mégpedig felfogva a körülményeket, ezentúl leveleit poste restante írom   <...>  M. E. Ö. betük alatt. Így keresse a postán. Ílymódon aztán egészen titok marad a levelezés, Egész addig a pontig, míg tervemet végre nem hajtom. Legelsõ alkalommal elõterjesztem azt magának jóváhagyás végett. Azaz hogy már maga látatlanban elfogadta. Legfeljebb módosítani engedek rajta. Egyelõre csak annyit, hogy regényes dologra lehet elkészülve.

Ami a levelezést illeti, nekem az a nagy örömem, s azt a módot találtam fel, ha maga beleegyezik, hogy a gyarmati telegramnál minden napra utalványozok 120 szót egy hónapig, azt a 120 szót aztán tetszése szerint felhasználhatja naponként vagy egyszerre, vagy pláne négyszerre is. Így sokkal elviselhetõbbé válik nekem a maga távolléte. Az öreg telegrafistával könnyû elbánni, úgysem tud magyarul, nem érti meg a szöveget: de különben is jó egyetértésbe teheti magát vele, aztán közel laknak. A família meg észre sem veszi, hogy mi folytonosan együtt diskurálunk, mintha csak egy szobában volnánk. Értesítsen, kérem megteheti-e ezt? Vasárnap már kezdhetjük. Nem is fog sokba kerülni. Mert ilyen utalványozásnál tetemes az árleengedés. A Sándor sógora a magyarországi távirdák fõnöke, s az megígérte nekem, hogy ezt a kedvezményt lehetõ olcsón teszi meg. Tehát az ára ne zsenirozza, mert amilyen fösvény, még megélem, hogy ezt hozza fel okul a megtagadásra. Én a táviratokat mindig idegen névre fogom küldeni: »T<okody>né« névre, maga úgy fogja azt elkérni az öreg telegrafistától.

Egyszóval, én csak beleegyezését óhajtom, a többire nézve, biztos lehet - kellõ tekintettel viszonyaira - fogok intézkedni.

Mikor a levelet írom, beteg vagyok. Borzasztóan fáj a fejem. Még amióta itt vagyok, nem csináltam semmit.

Tegnap este lumpoltam. Ma délelõtt fel s alá szaladgáltam a városban. Egy egész cipõmbe került. Kutya kemény ez az aszfalt. Délután Vancsóéknál voltam, aztán elmentünk Horváth Jenõvel, Bérczy Marcsával, Vilmával és valami Pechata Endre nevû fogalmazóval a Nép­színházba. Nagyon untam magam, mert már kezdtem rosszul lenni. Vancsóné kislánykájának himlõje van: attól félek, hogy azt kaptam meg attól a kölyöktõl, mert megsimogattam a fejét. Színház után <Hegedüssel> és a sógorával vacsoráztam a Beleznayban. Vacsora után még felhíttam H. Sándort szobámba, hogy a maga levelére megírja a borítékot meghagyásához képest.

Isten önnel, kis boglyas Ilonkám!

Oh, csak megsimíthatnám a haját fölfelé!!!

Kálmán

Pesten csütörtökön (nem tudom hányadika van) éjfélkor <Igaz! Innen írom Gyarmat legérdekesebb pletykáját.

Ma hallottam, hogy Farkas Károly elveszi Sztranyavszky Lujzát. - Béke hamvaikra!>