55.

MK - MAUKS ILONÁNAK

[Hajdúszoboszló 1873. április 11.]

Kedves Ilonám!

Nagy örömmel írhatom magának, hogy már ezentúl nem leszünk szegények. Rájöttem, miként gazdagodhatunk meg. Tegnap ugyanis a következõ feliratot láttam több debreceni bolton: 100 arany egy poloskáért!!!

Mindjárt eszembe jutott, hogy megírom magának, hogy fogdosson össze egy skatulya poloskát és hozza el. Itt eladjuk drágán...

Tegnap a színházban is voltam. A »Fekete orvost« adták. Szép darab. Csupa bugris civis volt a publikum, s én valódi bámulat tárgya voltam civilizált szabású öltözetemben. Furcsa nép ez az alföldi. Egész élvezettel lesem el szokásait. Barátságos, eszes, de mégis parasztos. Fõ jellem­vonása a gyors ismerkedés. Még alig jöttem két-három napja Szoboszlóra, és máris tökéletesen ismerõs vagyok az itteni családokkal. Van egypár szép leány is: Fogtõi Vilma, Lente Lenke, különösen pedig Munkácsi Ilonka. Tegnap Debrecenben felkerestem közös ismerõsünket, Tersztyánszky Tónit is. A mai déli vonattal visszalátogatott, és jelenleg, midõn e sorokat írom, itt alussza délutáni álmát a szobámban a díványon, ábrándozva a szoboszlói leányokról, kikkel rövid ismeretség után ma velem együtt sétált ezelõtt egy órával a temetõ felé. Kifecsegte elõttük a zsivány, hogy már otthon, Nógrádban egy gyönyörûséges szép menyasszonyom van (már ti. maga), s ezzel elrontotta a renomémat egészen. A levél végére majd felköltöm õt is, hadd írjon néhány sort...

De íme kezdi már kinyitogatni öreg szemeit... fülét félálmában megrázza... felébredett.

Isten önnel hát a legközelebbi alkal[o]mig, midõn ismét írhatok...

Kálmán