60.

MK - MAUKS ILONÁNAK

[Szklabonya, május 13. 1873.]

Kedves Ilonkám!

Dehogy állom meg, hogy magának ne írjak. Mikor ez tartozik a fõ élvezeteim közé. Az arcképe nagyon szép, jól van találva. Valódi gyönyörûséget találok a nézésében.

Pestre holnap készülök. Mielõtt elhagynám a vidéket, még egyszer elbúcsúzom magától, aki oka, hogy olyan nehezen búcsúzom e vidéktõl. Minél elõbb jöjjön Budára. Tekintse bizonyos­nak, hogy azt fogom írni két hét múlva, hogy minden rendben van, s úgy intézze a körül­ményeket már elõlegesen is, hogy mindjárt feljöhessen. A levelet így fogom címezni X úrnak, B. Gyarmat Poste restante. Tervünk elbeszélésétõl óvakodjék. D[raskóczy] iránt legyen elõzékeny, õ már eddig is sokat árthatna. A keresztelõ levelet, ha nagy veszedelemmel járna, ne szerezze meg. Nem szükséges okvetetlenül. A házasság azért törvényes, ha a keresztelõ levelet késõbb mutatjuk is fel.

És most isten önnel, kedves Ilonkám, a boldogabb viszontlátásig. Még egyszer ajánlom az óvatosságot és titoktartást. Nelkában sem kell megbízni. Senkiben. Mert jegyezze meg, hogy ez a terv a legeslegutolsó. Ha nem sikerül, akkor visszavonhatatlanul elvesztünk egymás számára. Most minden kockára van téve... Hiszem, hogy az Isten is segíteni fog.

Mielõtt eljönne, égesse el minden levelemet, mert hihetõleg keresni fogják a viszony szálait szülei azokban. Bármily nehezére esik is azoktól megválni, tegye azt, hiszen azokra nincs szüksége, mert a levelek írója örökre a magáé lesz: aztán én tudom, miért mondom.

Anyámnak már felfedeztem az egész viszonyt, és a tervet is, õ örömest beleegyezett, s megígérte, hogy néhány nap múlva meglátogat Pesten.

Csókolom számtalanszor

Kálmán