74.

MK - MAUKS ILONÁNAK

[Budapest, 1878 nyarán]

[Töredék ]

A kir. tábla végelválási ítéletét helybenhagyta, mintegy 10 nap elõtt a legfõbb törvényszék is, azóta Balassagyarmaton vannak az iratok, és jelenleg szabad ön is, én is.

Múltkor csak úgy kutyafuttában megküldtem Önnek könyvemet, a »Kákai Aranyos«-t, valamint megküldtem Gyürky Ábrahámnak, Gyula öcsémnek és Tersztyánszky Miskának. Nem tudom, megkapta-e? Igen bosszantana, ha meg nem kapta volna, mert nagy örömömre szolgálna, ha azt Maga elolvasná, s ha egy-egy derült mosolyt tudna csalni annak az ajkaira, akit én annyiszor elszomorítottam.

Szegény Ilonám! Maga talán azt hiszi, hogy a szerelem megszüntével megszûntem önt szeretni. Olyan Ön nekem, mint egy szent, akire akkor gondolok, amikor a lelkem tiszta. Mikor én, gyarló ember, fennkölt írói lelkületemet öltöm fel, olyankor Ön az én kis múzsám.

Akarom is, hogyha mint feleségem osztozott nyomoromban, osztozzon most dicsõségemben is, vagy legalább annak visszaverõdõ sugaraiban.

A kétszeri »Fény- és árnyképek« úrrá tettek... Bizony írhatna nekem néha, néha...