78.

MK - EISENSTÄDTER IRÉNNEK

[Szeged, 1878 [Nyomtatott évszám] őszén]

[Fejléc:] A »Szegedi Napló« szerkesztõsége

Tisztelt Nagysád!

Borcsának, küldött levelére azt üzenem, hogy szívsebemet máris begyógyította azzal a szépségflastrommal, amit az ajkán, s azzal a csúnya kalappal, amit a fején visel. Szerelmem tökéletesen kihült. Õ már nem Borcsa többé elõttem - de még csak Klémi sem, hanem  K l e m e n t i n e.

Miss Klementine iránti vonzalom olyan volt, mint a forró betegség: harminc napon túl bekövetkezik benne a krizis - vagy tökéletesen elragadja az embert, vagy elmúlik... Tegnap volt a harmincegyedik nap. Elmúlt. S most már nem félek többé, hahogy még egyszer vissza nem tér. Már a recidiváért persze hogy nem lehet jól állni.

Summa summárum, most már magán a sor. Ki is nevezem »Böskének«, bármennyire nem illik is patyolat voltához ez a palóc keresztnév.

Küldöm Vas Gerebent. Magam is elmennék, ha esõ nem esnék, hanem holnap, remélem, meglátom, mégpedig olyan szemekkel nézem meg, ahogy eddig a Miss Klementine-t néztem. Az pedig nagy különbség.

A miss Klementine-nek ne mutassa meg levelemet, mert kétségbe fog esni.

Egyedül az öné és holtig

Kálmán