102.

MAUKS ILONA - MK-NAK

[Mohora, 1882. április vége]

Kedves Kálmán!

Mennél többször forgatom levelének lapjait, annál inkább látom, hogy nem tudok rá írásban válaszolni.

Tüneményes pályafutása magát az egzaltáció oly magas fokára emelte, ahol már minden fényesnek, ragyogónak látszik. Nemeslelkûségbõl kezét nyújtja felém, mert azt hiszi, hogy nekem elégtétellel tartozik. Nem gondol arra, hogy mi lesz akkor, ha a viszontlátásnál kellemetlennek, csúnyának és öregnek talál. Pedig ez nagyon lehetséges. Mint a múltkor is írtam, hét év nagy idõ egy nõ életében. Visszavonul akkor? Vagy áldozatnak tekinti magát, és ha lehet, örömet keres hírben, dicsõségben, esetleg hatalomban. Talán megélne így is, hiszen a férfiaknak vannak más vágyaik, más ambícióik a szép, békés házaséleten kívül, de mit tegyek én akkor, szegény asszony, ha most, anélkül hogy tudnám, mit érzek maga iránt, meggondo­latlanul odaígérkezném. Engem nem boldogít hír, vagyon és dicsõség. Ne nevessen ki kérem, nem ábrándozok én már szerelmekrõl, a tíz év elõtti lángok nem loboghatnak újra, nevetséges is lenne a mi korunkban, de becsülni, tisztelni és megérteni akarom, ha egyszer elhatározom, hogy még egyszer sorsomat a magáéhoz kötöm.

Hiába, nincs más választás, vagy végképpen lemond rólam, vagy pedig elhatározza, hogy eljön Mohorára egy-két napra, mikor magának ez legkényelmesebb. Vasúton jöhet Vácig, ott mindig megtalálhatja a régi gyarmati fiákerosokat, felül egyikre és mikor Lõrinciben a lovakat itatni megáll a kocsis, egyszerûen átszáll az ott várakozó mohorai kocsinkra, egy óra alatt aztán Mohorán van.

A dolog nem sürgõs, jöjjön a nyár folyamán; amikor magának legjobban kifutja idejébõl. Nagyon fájlalom, hogy magától ilyen áldozatot kell kérnem, de más megoldást nem látok.

[Aláírás hiányzik]

U. i. Most jön eszembe, hogy ahogy én magát ismerem, bizonyosan nem szeretné, ha arról, hogy maga Mohorára jön, valaki megtudna valamit ... Azért ígérem, hogy nõvéremen és anyámon kívül, akik elõtt most már nincs titkom, egy lélek se fog tudni errõl semmit. Hogy jobban megnyugtassam, azt is megírom, hogy én még úgy sem szeretném, mint maga, ha lejövetele idõ elõtt nyilvánosságra kerülne.