106.

MK - MAUKS ILONÁNAK

[Budapest,] máj. 29. 882.

[Fejléc:] A »Pesti Hírlap« szerkesztõsége

Budapest V. Nádor u. 7. sz.

Kedves Ilonka!

A sors mintha akadályozni akarná, hogy elmenjek. Mondtam én, hogy a fátum nagy kutya.

Legelõször az történt, hogy a Kisfaludy Társaságot kell képviselnem Zemplén megyében a Rákóczi-ünnepélyen, az ünnepély jún. 11-én reggel lesz, de már 8-ikán indulni kell, mert a képviselõház küldöttségével indulunk egyszerre, s elmaradni nem lehet, mert különbözõ megyei küldöttségek fogadnak. <Az üdvözlõ beszéd úgy van betanulva, hogy bele lesz szõve abba a palócok dicsõsége, kik Rákóczi fejedelem alatt itt vérzettek. Üdvözlünk országunk fiatal ékessége... mert a beszédek elõre be vannak mutatva nekünk.

Ebbõl láthatja, hogy a »fiatal ékességnek« ott kell lennie. El nem maradhatok semmi esetben, mert csak ketten megyünk s kettõbõl, ha egy elmarad, komikussá lesz. Más volna, ha öten-hatan lennénk, egy akkor betegség révén visszamaradhatna.>

Ez az egyik dolog, mely 8-ikán este rabbá tesz. No, hát ez még nem lenne valami nagy baj. Ezért még elmehetnék 6-ikán, s visszajöhetnék 8-án estére Budapestre.

Hanem akkor fogja magát az öreg Pulszky Ferenc, és a fia lakodalmát átteszi június hetedikére: ahol pedig nekem jelen kell lennem okvetlenül, mert <becsületszavamra ígértem meg Polyxénának s> Károly <különben is> legbizalmasabb barátom.

Hetedikén délben tehát egy villásreggelin kell részt vennem, ha belehalok is. Mert mivel exkuzálhassam magamat? Ha 10-re esnék, jó volna, mert mondhatnám, Zemplénbe muszáj mennem.

Mit tegyek hát ilyen viszonyok között?

Megadjam magamat a fátumnak, s mondjak le végképpen a mohorai útról?

De már ezt a bolondot nem teszem. Jövõ csötörtökön este elindulok Pestrõl, s meghálok Vácon: Pénteken 3-4 órára délután küldje azt a magok Misáját Lõrincibe. Ha egy kicsit beteg leszek is, elmegyek.

Tehát június 2-án (ha csakugyan nem szándékosan akadályoznak ebben az egek), én Lõrincibe[n] vagyok délután 3-4 óra táján.

Ez az egy terminus lehetséges: ha ez valahogy dugába dõlne, akkor csak valamikor októberbe[n] mehetnék. Az pedig nagyon soká lesz, addig élni kell.

Ha valamiképpen ez alkalmatlan <lenne> terminus lenne magának, már ne levélben, de sürgönyileg értesítsen, mert a levélváltás már lehetetlen az idõ rövidsége miatt.

Ha a gondviselés, mert annak a körmeit látom én itt, valahogy megakadályozna ebben is, akkor én is sürgönyileg értesítem, hogy a kocsit ne fárassza.

Csak már túl lennénk a találkozáson, mert ha az egyszer megtörténik, visszatér bizalmam az ügyünkhöz, és az igézet megtörik, a fátum csak agyrémnek fog föltûnni, s akkor nem is lesz az egyéb, mint az én bohókás képzelõdésem.

Csütörtökön este féltízkor hagyom el Pestet - addig mindig tudósíthat: azért csütörtökön, mert nem akarok pénteken indulni ebben az ügyben.

Örülök, hogy Nellinek tetszik a könyvem, viszek neki egy csomót, regényt és a »Tót atyafiakat« is.

igaz tisztelõje

Kálmán

Miattam, kérem, ne csináljanak maguknak alkalmatlanságot, én csak két dolgot bírok enni, orvosi rendeletbõl: levest és angol húst - vagy ha nincs, olyan húst, amiben nincsen szálka. - Nekem semmi parádét ne csináljon, mert gyomorhurutban szenvedek; reggelre teát iszom, és vacsorára is. Csak délben eszem, egyszer napjában, s akkor is egy vendéglõi fillet-nek a felét. Annyira vittem e tekintetben a pedantériát, <hogy mint valami ismeretlen vadállat> [?] Zemplénbe is értesítettem a rendezõ bizottságot, hogy kérem mellõzni azt a szokást, hogy engem valami magán úri házhoz szállásoljanak, hanem a vendéglõben tartsanak fel számomra lakást, mert attól félek, hogy magánházban megbetegednék a koszttól, de már ezt az utóbbit nem írtam meg, csak gondoltam. Hozasson nekem kérem Gyarmatról két palack <(Gishübli) vizet.>

Tehát a forrón óhajtott viszontlátásig

K.

Sürgönyt (ha általában lenne szükség sürgönyre) e címre küldjön: Mikszáth »Pesti Hírlap« Budapesten.