121.

ENYEDI LUKÁCS - MK-NAK

[Szeged, 1882. szeptember 21.]

Kedves Barátom!

Amikor elolvastam azt a tárcát, amit Mészárosról és rólam írt, gondolkoztam, hogy meg­köszönjem-e, nehezteljek-e, érte? Mert tudja, maga olyan, mint a macska; még ha szeret is, karmol. De végre mégis az a meggyõzõdés érlelõdött bennem, hogy amit írt, jóakarattal írta, s így köszönetet mondok érte.

Ma van a választás napja. Midõn e sorokat írom, már megindult a szavazás. »Pártunk gyõzelme biztos«! azaz lesz talán 50-60 szavazatunk, az ellenpárt 3-400 szavazatával szemben. De azért a gyõzelem biztos, tudja már melyik, az a bizonyos erkölcsi gyõzelem, a kisebbségben lévõ pártok vigasztalása. Ez is olyan vigasz, mint a lélek halhatatlanságával való biztatás; tapasz az emberi hiúságon ejtett sebekre.

A lapok nagyon is sokat foglalkoztak, jobb tárgy híján, ezzel a szegedi választással. Pedig nem érdemes rá, mert ennél közönyösebb, hivatalos szagúbb választás még az elsõ budai kerületben sem esik meg. Hiába fogta Ön Tisza Lajos pártját. Biz õ megcsináltatta ezt a kerületet magának, éspedig 900 voks közt 500 hivatalnok vokssal. Aztán most személyesen ráparancsolt a zsidókra és a dissidens párt vezetõire, hogy muszáj Mészárosra szavazni. »Toj est faktum« mondaná az ön cseh fordítója.

De elég az undok politikáról! Legújabb rajzát nagy gyönyörrel olvastam, és szívbõl üdvözlöm. Nemcsak azért, mert szép, hanem mert nagy haladást látok benne és valódi európai nívót. Küldje meg nekem, hogy közölhesse a Sz. N., ha nincs kifogása a közlés ellen. Különben talán a jövõ héten találkozunk Pesten; sok mindent szeretnék Önnel megbeszélni. Már vágyódom igazán a társasága után, melyet annyira megszoktam volt, s még mindig nehezen nélkülözöm.

Önt várják Szegedre 29-én, mint hallom. Tehát akárhogy lesz - a viszontlátásra, itt, vagy fent.

Baráti kézszorítással híve

Enyedi Lukács

Szeged 21/9 882.