136.

MK - MAUKS ILONÁNAK

[Budapest, 1882. december 4.]

Kedves angyalkám!

A diszpenzáció, fájdalom, még ma hétfõn sincs a kezeimben, márpedig anélkül minek menjek le? Nagy baj van az ilyennel. Írtam az alispánnak, tegnap felelt vissza, hogy ez az ügy Budapest területére a minisztériumhoz tartozik.

Tehát most már ott kell sürgõsen megtennem a lépéseket. Ha pedig nem megy, mivelhogy mind a két félnek jelen kell talán lenni, akkor nincs más mód, mint a kihirdetés, ami ugyan irtóztató alkalmatlan nekem, de már nem tehetek róla.

Azonban valószínû, hogy a diszpenzációt megkapom, s ez esetben négy nap múlva magoknál leszek, de csak egy délutánt tölthetek ott, vagyis inkább egy »este felét«. Nagy dolog ez is, mert beteg vagyok, s itt, a meleg szobában is vacog a fogam. De mindegy, a maga kedvéért az életemet is szívesen áldozom fel.

Ha csütörtökön megyek, még sürgönyözni fogok, mert természetesen csak úgy megyek, ha minden rendben van, ha nem sürgönyözök, nem megyek csütörtökön, de mindennap várhatja a sürgönyt, minthogy mondom, az ügyektõl függ.

Valószínû, hogy megyek, de ha nem is, úgy csak egy-két nap választhat el egymástól, kivévén azt az esetet, ha hirdetni kell. Ez esetben vasárnap hirdetnek elõször, de elõbb mindent meg­próbálok.

Ne legyen hát, kedves picikém, türelmetlen, és ne haragudjon, egy-két nap ide-oda, tudja, hogy ilyen dolgokat nem lehet hebehurgyán csinálni.

Meg lehet gyõzõdve, hogy senki se lenne boldogabb, mint ha már ma is maga ülne mellettem, és fõzné a teámat, most, mert éppen teázni készülök.

Milliomszor csókolom mindnyájukat

Kálmán

[A levélen oldaljegyzetként:]

Endrének nem válaszolok, majd élõszóval - a beszély dolgában.