4.

MK - TERSZTYÁNSZKY MIHÁLYNAK

[Szklabonya, 1870. január 29.]

Kedves Sanyi pajtás!

Itt küldöm a »Szellemi konfortáblit«! Szörnyû rossz viccek! Mintha csak te csináltad volna Sanyi pajtás... Az »Egy vicespányt« küldd haza, ha azt akarod, hogy más könyvet hozassak, persze a »TE« számodra, mert »ÉN« megfogadtam, hogy a Corpus Jurison kívül semmiféle könyvet sem olvasok többé.

Üssön bele a guta abba a sok nyomtatott betûbe; nem szalonnát evõ magyar embernek való az.

A »Corpus Jurist« is csak azért fogom olvasni, hogy azt az átkozott jobboldalt »lepélpáz­hassam« belõle, ... te helyetted is.

Most pedig beszéljünk okosabb dolgokról, tudniillik arról, amit mán csütörtökön is elõ akartam rántanyi a szûröm ujjából.

...Te Sanyi!!! Nem adnám egy mázsa Döbrecenyi Sunkáért, ha az a Bende Gyula felsûlne azzal a Milkával... (csókolom a .......)

Nekem már van egy »zsíros« gondolatom, amely tökéletesen plûre ejti. Fáin gondolat! Aztán meg ki is vihetõ.

Te is gondolj holnapig valami okosat (szokásod ellen), akkor oszt tartunk ketten diétát, kitûzzük ezt a tárgyat napirendre, s megvetjük-meghányjuk derekasan.... már tudniillik, ha mellém állasz.

Addig bele sem fussolok azzal, hogy a levelemben kifecsegjem, mert scripta manent... (Ejnye! kár hogy nincs itt a plébános úr a hátam mögött, hadd javítana ki, ha rosszul mondtam).

Egyébiránt annyit mondhatok, hogy a terv nemes és nyílt; rangunkhoz illõ: aztán nem is jár nagy nehézséggel a kivitele. Egyszóval finom höhere politika.......

(Tyhû! de jó, hogy nem hallja ezt a mondatomat a nyényei pap, mert tartana mindjárt egy »tizenkilenc rõfös« dikciót, Ausztráliából, Kínából, Amerikából és Felsõ-Pribelyrõl hozott »gründlisch« hasonlatokval.)

Most pedig megint másról beszéljünk:

Azt mondja valami marha német tudós (fene egye meg), hogy sem a természetben, sem semmiben nincs »ugrás«.

Coki német!! Azért Patay Están és Csiky Sanyi a mi nevünk, hogy nem parancsol NEKÜNK a német.

Éppen azért is ugrunk.

Mégpedig a Milka-ügyrõl egyenesen Arendorfferre ugrom át.

»..... Les extrèmes se touchent« (a szélsõségek metszik egymást. )

Látod Sanyi! tud ám Estók cimborád franciául is, mióta brudersaftot ivott a Kutya-Bagosi csárdában Napóleon hercegvel. (Hasonlítunk egymáshoz; mind a kettõnknek veres az orra; neki még a neve is „veres herceg”.)

Hát mondom Arendorfferre ugrom át; mégpedig azért, hogy megmutassam NEKED, miszerint van még NÁLUNKNÁL okosabb ember is a világon. Az igaz, hogy ritkaság, de hát van mégis.

Íme ide másolom le neked Arendorffer mai napon kelt, s az eredetben is felmutatható legmagasabb kéziratát:

»Orvossághi Bizonitván

Palovics Számuel Pezerini és Szklabona határ köztt fexik Karát, bele eset kocsival és befúlta; de erõszakgos sebeg nomai nem vannak rajta, chát eltemetchetõ. Kelt Szklabonán Jan: 29. 1870. Arendorffer György körileti orvos.«

Most pedig, miután elõbb egyet iszom az egészségedre, azzal fejezem be soraimat, hogy

Huncut a német!

szeretõ barátod

Están

Döbrecen város országgyûlési szája és a (haza sebeit szívén) hordó csapja.

[Címzés:] Ezen levelem adassék az én kedves Sanyi cimborámnak atyafiságos szeretötvel

Lajthán innen

Ebecken