141.

MK - FELESÉGÉNEK, MAUKS ILONÁNAK

[Budapest, 1883. január 5.]

Kedves kis medvém!

A mai levelemben, amit küldtem, tévesen van a dolog megírva. Vácon megsejtették, hogy ott vagyok, és kezdõdött mindjárt az országos muri. Boros Samu, Freisinger közjegyzõ és V. s többen addig-addig kértek, hogy maradjak ott, míg egyszer csak elkéstem a 9 órai vonattól. Mire megjöttem, már pezsgõkkel volt az asztal megrakva, s a banda már oda volt rendelve. Hogy zsurnalisztikai kifejezéssel éljek, »felköszöntõkben nem volt hiány«. Éji zenét is adtak.

Másnap, pénteken, azaz ma délben jöttem csak be Pestre - ami különben csak annyiban baj, mert a bunda árenda megnõtt egy forinttal.

Már délután tárcát is írtam - most éjjel pedig meg kell a válaszokat írni a kapott gratulációkra, már ti. amelyikre válaszolok.

A szegediek igen kedvesek és lelkesek, az azt [= aztán, oszt’!] a város! Az alpolgármester, Krikay, és a fõjegyzõ üdvözleteit küldöm.

Különösen a jó Krikay Guszti levele! Olvassa el, pici. Könnyekig megindító, hogy miképpen gondolkoznak a derék emberek. Mikor írja: »nekünk elég a betevõ falat is, de neked több kell, neked kívánjuk a többit«, »fõképpen téged környezzen boldogság«.

Hát mondja, mókusom, nem szép dolog-e írónak lenni, s lehet-e, ami tisztább örömet okoz, mint a hódolatnak az a neme, melyet nem a hatalom csikar ki, hanem az egyszerûség, az valami megindító. Sürgönyileg tudattak, hogy az egészségemre szónoklatot mondtak a népkörben és a kaszinói Szilveszter estélyen.

Csókolom számtalanszor

Kálmán