149.

MK - ZSÓTÉR MARISKÁNAK

[Budapest, 1883. december vége]

[Fejléc:] A »Pesti Hírlap« szerkesztõsége

Budapest V. Nádor u. 7. sz.

Kedves Mariska!

Tehát Tátika és Somló!

Tekintetbe véve azt a féltékenységet, amely rajtam ki szokott törni, valahányszor magának új kedvencei támadnak, láthatja, milyen kínos feladatot mért rám. Ez a tõr halálos... hogy még én emeljem azokat, akiknek az a bûne énelõttem, hogy magának a kedvencei!

De mindegy - én hiszek a fátumban! s ha az ezt mérte rám, hát isten neki, elõveszem a keresztényi jámborságomat, s segíteni fogom az ellenségeimet. Ilyen visszás helyzetbe hozott!

Nem szép magától, hogy a múltkor megbetegedett - amivel aztán alaposan elrontotta az összes mulatságomat.

Még kevésbé szép, hogy már olyan régóta nem írt. Látom már én, hogy le kell magáról mondanom.

Levele betegen talált. Ha beteg nem lettem volna, most Szegeden tölteném a karácsonyt, és legalább bosszanthatnám a két udvarlójával - így azonban csak magam bosszankodom miattuk.

Hanem azért a barna (Somlóy[!]) már a holnapi számban ki lesz emelve, kiadtam már a jelszót... a szõkével több baj van, mert ha ezt megdicsérem - azáltal meg kell hazudtolni a színi­referensünk eddigi véleményét. Maga kedvéért azonban képesek vagyunk mindenre. Boldog újévet kívánok az egész famíliának, Lukácséknak is - de magának valami különösen nagyon boldogat...

hû tisztelõje

Mikszáth Kálmán