157.

MK - KÁLLAY ALBERTNEK

[Budapest, 1885. június 6-15. között]

[Fejléc:] A »Pesti Hírlap« szerkesztõsége

Budapest V. Nádor u. 7.

Kedves Barátom!

Nincs igazad. - Azt mindenki tudja, hogy az összes lapokban elõfordult névsorok jobbadán kombinációkon alapulnak.

A névsort csak Falk és Csernátony látta, mi nem. De annyi kiszivárgott abból, hogy 8 fõispán közte lesz. Nekem nagyon valószínûnek látszott, hogy ezek közül nem hiányozhatsz. Most is azt hiszem.

Én hát beírtam a te nevedet is éppen úgy, mint ahogy beírtam a Tabajdiét és Molnárét. Ezeknek bizonyosan nem jut eszükbe ezért restelkedni. Mert ez semmi esetre sem bizonyítja azt, hogy ezen (különben is terhes és fizetés nélküli) dolognak utánajártak, hanem csak azt, hogy ily esetben a közvélemény õrájuk gondol. Hányszor volt már kiírva Tabajdi államtitkár-jelöltnek, de ezért õt senki sem hibáztatta, hogy tán utánajár, de legfeljebb az ország figyelmét ráfordította, hogy »nini ott nekünk egy erõs emberünk van«.

Hogy pedig te eddig is egész mûvészettel kerülted, nehogy a nevedet nyomdafesték érje (Nem mindig piszkít a festék!), azt én jól tudom, de ennek is van határa.

Te túlságosan ellenszenvezel a sajtóval, s azt hiszed én túlságos fontosságot tulajdonítok neki. Oh, nem! Korántsem gondoltam - amint humorosan megjegyzed: - »Na Alberten is löktem egyet fölfelé.« Tudom, hogy arra én gyönge és kicsiny vagyok. De viszont tudom azt, hogy a közvéleményt elõ kell készíteni bizonyos dolgokra. Egy olyan fényes pálya, aminõhez neked van jogod, személyes tulajdonaidnál fogva, nem nélkülözheti azt az erõt, melyet a nagy­közönség beleegyezõ hangulata ad. Én boldog vagyok abban a tudatban, hogy egy szûkebb kör s köztük egy-két hatalmas is oly nagyon becsül téged, mint amennyit érdemelsz. De nem kell-e arra gondolnunk, hogy elõbb-utóbb besodortatol a politikába (mert az lehetetlen, hogy bele ne sodortatnál), s árthat-e az neked, ha egypár ezer ember megolvassa, hogy esetleg bent vagy a kombinációba, a fõrendi tagságra nézve?

Hiszen száz okod volt azt esetleg el sem fogadni. Elõször a hivatalod végett, másodszor a vele járó sok költség végett, s harmadszor... de mit prédikáljak én itt ostobaságokat, hiszen az egész cikkecske már a hangjánál fogva sem volt komoly.

Ha valamiért, hát legfeljebb a társaság miatt megaprehendálhatsz, amelyben neved elõfordult.

Ez semmi egyéb, mint a te megmagyarázhatatlan idegességed a lapok ellen, amelyrõl végre is le kell szoknod.

És végre is mernék fogadni, hogy benne leszel abba[n] a fõrendiházba[n], ha most nem a (...) 30 között, akkor a többi szórványos húsz között.

Örülök, hogy szerdán újra látlak. A torkom ez idõ szerint kitûnõ. Szerdán este 11 órakor a kioszkban foglak várni. Ha akkor nem jönnél oda, csütörtökön a kiállításon foglak keresni. Hagyd hátra Littkénél (a veres hajúnál), hogy hol leszel vacsorán.

Tisztelõ barátod

Mikszáth Kálmán